Emlékek

Aki ismer tudja cseppet sem ragaszkodom a régi dolgokhoz, nem tölt el csodálattal az öreg holmik ó illata. Jobban szeretem az újat, a letisztultat.

Nos kérem ez változott.

Na nem azt jelenti, hogy innentől bukom a kopott cuccokra! csak azt hogy rájöttem lehet imádni egy régi dolgot, láthatjuk azt csodásnak, egyedinek, és egyetlennek, ha azt emlékek töltik meg.
Így lesz egy messziföldről érkezett:) öreg mamuszból falikép :) egy új lakásban:).

Prevenció

A titok: :) ha nem vársz el senkitől semmit, úgy csalódást sem tudnak okozni!

Tény hogy én ezért nem várok el senkitől semmit, de éppen ezért aztán szükségtelenek az elnézések, bocsánatok. Do not waste your time!

Relax 2.

Úgy alakult hogy sajnos csökkentett létszámban tudtunk részt venni az évvégi wellnessen. De így s elmentünk, mivel K és én is annyira fáradtak voltunk, - biztos tudjátok milyen az – hogy azt gondoltuk minket már csak pár napnyi kikapcsolódás menthet meg.

A helyszín már mondhatjuk a szokásos, a bükfürdői Caramell Hotel, amiről nem tudom folytatni a tavaszi odát, mivel a szálloda továbbra is azt nyújtotta mint eddig, de az étterme jelentős minőségi romláson esett át az elmúlt pár hónapban, szomorúan tapasztaltuk. De a kajcsi annyira nem kardinális kérdése kikapcsolódásunknak, így aztán több szót nem is érdemel.

Úgy kuckóztunk megérkezésünk után a pihe puha ágyba mintha ezt otthon nem tehetnénk meg, vacsiig ki sem bújtunk csak értekeztünk a világ nagy dolgairól :), vacsora után felkerestük az objektum wellness részlegét s lévén hogy advent vasárnap volt, a kupola medencében megtartottuk adventi koncertüket:), kihasználtuk, hogy egyedül voltunk, s mindenhol ültünk egy kicsikét), majd gondoltuk ránk fér egy frissítő koktél, majd a nedüvel a kezükben úgy gondoltuk a hotel hencsergő részein is ülünk egy kicsikét. A mixer fiú olyan erős kakasfarkot rittyentett nekünk, hogy már nyihogva érkeztünk a szobába, ahol folytattuk emelt szintű beszélgetésünket és K természetesen megetette a kecskéket ;).

Majd másnap újra csak következett a puccérkodós SPA, cseppet feszülten léptem a helyre, tartva a le a ronggyal dologtól. Órákig éveztük az élményfürdőt, majd jött a délutáni szaunázás, gőzfürdőzés, pihengetés. Mondanom sem kell megpróbáltam magamon tartani a bikinit, sikertelenül. Nagyon vagány vagyok mi ?:)

Remek jól feltöltődtem, imádom a gőzt, és utána jeget, a herba fülkét ahol gyógynövények közt pihenhetek.

Izgalmas és örök témát boncolgattunk, üdítő, őszinte beszélgetéseket folytattunk.

Az este újra csak a bárban végződött, így lett a wellness egy kicsit badness is :).

Fincsi volt, ránk fért, megérdemeltük:)).

Kapni is jó, nagyon

Csoda szép nap volt a névnapom, helyesebben csoda klassz dolgok történtek velem.

Kezdődött egy csodaszép gyümölcs tállal, csörögtek a telefonok, érkeztek az SMSek, email-ek népszerűnek képzeltem magam ;) szuper volt egészen délutánig, amikor is a főnököm aki már nem az az Isten (ami mindig minden esetben nagybetű :)) jelentős intézkedéseket tett jókedvem rombolása ügyében, tudjuk nem szándékosan.

Így lett az, hogy mégis feszülten indultam haza, de tartotta bennem a lelket hogy egy barátnőm és családja vár, s majd a lurkók feltöltenek őszinte szeretettükkel örömükkel, így is lett. Élveztem a földön fetrengve piramis építést, amikor telefonált T. merre vagyok, hisz az estét az ő lelkének ápolására szántuk, így is volt bár nem értettem és cseppet önző dolognak :) találtam, hogy a névnapi éjszakai fürdőzést le kellett mondanom; de ha egy barát szomorú nincs mese… így bár még tudtam volna élvezni az átlag 4 éves életkorú örömforrásokat, elindultunk Thez.

Fura volt, hogy annyi autó állt az ház előtt s hogy a ház teljes kültéri világításban pompázott, de gondoltam biztos buli van a szomszédnál s ő pedig azért világít mert vár. Bár novemberi „adni jó- merénylet” után volt némi gyanakvás bennem, de az egész nap eseményei elhessentették.

Bementünk, még fogadtam egy köszöntő hívást, T egyre feszültebbnek tűnt, így gondoltam nem cincálom az idegeit leteszem, letettem s megfordultam.

….

És ekkor leesett az állam, ott álltatok s én több órán át csak mosolyogtam a meglepetéstől.
Köszönöm szépen!!!!!!

+ Külön gratulálok, tényleg nagyon jól csináltátok nem vettem észre semmit! Klasszak vagytok, s hogy nekem :).

Hogyan mondjam el?

Hiszem, hogy vannak emberek, akik olyan hatással vannak az életedre, hogy megváltoztatják azt, nekem ilyenek voltak a Nagymamáim. A mai napig érzem az illatukat, hallom a hangjukat, és gondolataik vezérelvekké váltak bennem. Mégis mikor itt hagytak engem én nem voltam velük; valamiért fontosabbnak tűnt akkor az új bringám, a kirándulások, egy/a fiú… nem hittem volna, hogy nem lesznek nekem Ők ott örökké.

Az, hogy nem mondtam el nekik mennyire fontosak nekem és mennyi mindent köszönhetek nekik, hogy nem öleltem meg őket még egyszer utoljára, nagyon bánt, olyan dolog, amit nem lehet bepótolni, nem kapsz rá még egy esélyt.

Aztán megismertem egy nagymamát, aki olyan volt mint az én nagyiim, szívembe zártam, és irigyeltem az unokáit hogy Ő az ő nagyijuk. És hálás voltam, azért mert ő is a szívébe fogadott. Tanulva korábbi mulasztásomból, úgy szerettem, úgy öleltem, úgy figyeltem minden meséjét a régi időkről, hogy ha ez utolsó találkozásunk, akkor is mindig azt a szeretetet, figyelmet, tiszteletet kapta amit a nagyik kaphatnak.

És most tőle is búcsúznom kell…

Remélem találkozik a Mamáékkal, mert jól kijönnének. Csodás asszonyok, akik hatással vannak az életemre.

Naptár

Tavaly karácsonyra kaptam egy öröknaptárt, minden napra egy építő gondolattal, többször felbosszantott, mert nem értettem mit akar... és még többször pedig jól esett mert épp talált, épp ilyen a mai is:

"Aki valóban békére törekszik, azt nem lehet semmiféle harcba sodorni. Az indulatok, a szenvedélyek úgy törnek meg szelíd álhatatosságán, mint sziklán a hullámok. A legvadabb támadások is legfeljebb a testében tesznek kárt, a lelkében, halhatatlan szellemében soha."

Tejben-Fejben

Reggel óriási köd fogadott, az orromig igen, de 5 méteren túl már nem látszott semmi, csak a homogén fehérség.

Tudom, ilenkor a legtöbben utálják, de én arra gondoltam: de csoda szép.

Minden reggel találkozom valakivel s fecsegéssel telik a reggel, de ma nem. És egyáltalán nem bántam, szerettem, hogy a gondolataimmal tölthettem a reggelt.

Már épp ideje volt, mostanában folyton közöségi életet éltem, folyton csak cirkuáltam és sugároztam az IQt ;), viccet félre téve folyton csak beszéltem, tettem, segítettem.

Talán éppen ezért éreztem magam nagyon fáradtnak, de most ebben a félórában újra rendeztem önmagam, és most olyan mintha egy alacsonyabb rezgés számon rezegnék, ngyon jó, nyugodt érzés.

Nálatok? állatok?

Szoktátok figyelni a hasonlóságot az állatvilág és köztünk? Én szoktam, leginkább az udvarlás rituáléiban tapasztalom a hasonlóságot.

Párválasztáskor a hímek jellegzetes, udvarlóviselkedést mutatnak, a nőstények pedig e viselkedés alapján választják ki az ajánlkozó hímek közül azt, akivel végül párba állnak. Hát nem ez megy nálunk is? Az udvarlás olyan kommunikációs aktus, ahol a hímek jelzéseikkel igyekeznek befolyásolni a nőstények választását. Ennyi!

A hímek színes tollakkal, nagyobb sörénnyel, szagokkal hívják fel magukra a figyelmet; férfi társaink a remek divatmárkákat hívják segítségül, és ha megdicsérsz egy darabot, illatot biztos lehetsz benne hamarosan újra látod, érzed; az lesz az időszakos kedvenc.

A hímek táplálék biztosításával bizonyítják, hogy remek vadászok, mivel később a nősténynek az energiáit az utód nevelésre kell fordítania, és táplálkozni meg kell ugyebár. Már az oviban is azt a lány kínálták meg legelőször a fiúk aki tetszett nekik, most vacsorázni viszik és trüffellel kedveskednek…

A hímek udvarláskor ajándékot visznek- na itt nem is kell ecsetelni a párhuzamot:).

Nekem leginkább annak a sasnak az udvarlási szokása „jön be” a legjobban, amelyik násztáncként közös zuhanásban kezd a nősténnyel, aminek csak a becsapódás előtti pillanatban vetnek véget. Vagány nem? :)

El kell ismerjük, az udvarlás energiaigényes folyamat, így értékeljük! hisz általában élvezzük, fürdünk benne.

Ugyanekkor, az udvarlás pózolás, az udvarlás idején az állatok viselkedése megváltozik, így a mi himeinké is.

És mégis azt hisszük örökké tart…

Az nőstény állatok okosabbak, nem álltatják magukat;)

Nem fog menni

Mindent és bármit elérhetünk, csak akarni kell, gondolom sokszor; tegnap az jutott eszembe, ha megfeszülök se lehetek egy kínai-fekete félvér csaj elképesztően jó énekhanggal, pedig micsoda sztár lehetnék:).

Adni jó

Ha szeretünk valakit a meglepetés okozta mosoly öröm a szívünknek. Most pedig sütöttünk, főztünk, készülődtünk, titkot tartottunk, cinkos társakat kerestünk és leltünk és minden úgy sikerült mint ahogy elképzeltük.

Így egy nagyon klassz hétvégén vagyunk túl:).

Köszönet mindenkinek a segítségért.

Egy kicsi marketing

Csajok!

Ha szeretnétek megismerkedni egy kedves, jóképű, jótestű, szórakoztató,roppant olvasott, intelligens, de mivel nem lehet tökéletes ez idáig csélcsap; ugyanakkor megváltozni képes, hajlandó és szándékozó kedves, udvarias fiatalemberrel, jelezzétek!

Ezen post félreérthető kérésére jött létre.;)))))
Minden kívánsága így teljesüljön!

Remélem humorérzéke is legalább annyira jól fejlett mint mellizma ;)).

MKDSZSZ #4

You can forget about it baby
'Cause it's the first time and the last time
You'll ever see me cry
You f*cked it up

Minden matek kérdése :)

Pár hete valaki megkérdezte milyen pasira vágyom vagy azt milyen pasi jön be.. mivel nem emlékeztem a kérdésre visszakérdeztem melyik kérdés is hangzott el, mondta mindkettőre kíváncsi…
Még délelőtt elkezdtem megválaszolni a kérdést majd egészen estig tudtam sorolni;
elsőre úgy tűnt széles a skála (legyen szórakoztató, magas, erős, higgyem hogy bármikor bármitől megvéd, magabiztos, stb..), majd ahogy telt az idő úgy szűkült (legyen figyelmes és okosabb, mint én…).
Mivel rég nem foglalkoztattak ilyen kérdések- nem éreztem alaposnak a választ még napokig gondolkoztam a legkonkrétabb legrövidebb válaszon,
Persze nincs meg,
Mármint a válasz. :)
Tudom, többen úgy gondoljátok, kérd és megadatik, ahhoz pedig tudni kell, mire vágyom…
Valamit úgy is kihagynék, akkor meg minek definiáljak, majd ha ott áll csak észreveszem, hogy bejön, vagy sem; hogy vágyom rá vagy sem.. nem?

Na de hogy jön ide a cím? mert inkább bussiness szaga volt mi?:))
Maradjunk a „bejön”nél, egy szituáció segített definiálni mi jön be:)
Észre kellett vennem nekem az jön be ha valaki mellékesen szükségtelenül pusztán humorból intelligensen sziporkázik, pl. miszerint a km hosszú képletem jó (még jó hogy jó ;) én írtam), -annak ellenére hogy bizonyos helyeken felcseréltem cellákat- mivel az összeadás kommutatív és asszociatív művelet.
Szóval amit értékelni tudok az intelligensen sziporkázó humor.
A többi meg mehet a teljesség igénye nélkül a mire vágyom kategóriába ( magas, hogy pindur lehessek mellette, erős, hogy higgyem hogy bármikor bármitől megvéd, magabiztos mert egy férfi tudj amit akar, …., és figyelmes, mert azt is tudja én mit szeretnék és mindenképp legyen okosabb mint én…vagy legalább higgyem, mert nekem ez fontos)

Válaszom remélem kielégítő, ez az amire vágyott vagy legalább bejön :) ?!

Kőleves

A tegnapi portya legnagyobb örömet okozó eredménye: gyönyörű díszpárnahuzatok a majdani nappali majdani kanapéjára...... :) nagyon szupiiii :)

Baj van

Megkaptam a szokásos síút ajánlatot! Itt van, eljött az idő amikor pár köbméter beton és több ezer köbméter hó közt kell döntenem…..
…..és mégis majd megörülök, hogy már le is foglaljam….. nem könnyű ellenállni.. szóval baj van.

A kukac

Azt beszélik nem létezik barátság férfi és nő között, mert az egyik mindig többet akar… Nem tudom, én újra meg újra hiszem, hogy akad… És mégis rendre fel üti a fejét „na én megmondtam” arckifejezésű kópé arcú kukacként a kétely. Mi a jó megoldás? Mit lehet tenni a kukac ellen?
Tarkón b*ni egy papuccsal? Hatékony megoldás: a kukacnak (aki merőegyadta tarkó ;)) fixen annyi, de sajna- ki érti miért a gazdatestnek, a barátságnak is…
Úgy tenni mintha ott sem lenne? Egyre arcátlanabbul jelzi majd, hogy hahó itt vagyok ám…
Megbeszélni vele, hogy itt nincs létjogosultsága, húzzon keletre? Látszólag jó megoldás! De csak idő kérdése és újra megjelenik…

Nem jutottam semmire, csak arra, hogy igaza van Karinthynak miszerint: "Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"

De ….valamiért így kukacosan is….. kell nekünk …mindketten kapunk valamit amit csak egy ilyen reláció tud adni…

És a kukac? Hát nem tudom…:)

Mai kedvenc dalszöveg szösszenet #3

Ilyen az élet igen bele kell halni
Nem is ez a ciki hanem úgy maradni!

Csütörtököt mondtam

korán kelés,
képzés,
nem fog az agyam,
kihányom az ebédet,
nem vagyok önmagam,
de rendes munkavállaló, így ötkor még be a gyárba,
8-ig dolgozom
majd hullán, sántán indulok haza,
visz a rutin,
elmélázok, a metro tovább visz,
az ellenmetro 7 perc múlva érkezik,
továbbra is sántán, futok a vonathoz,
közben kérem az angyalkákat, hogy érjem el,
de nem,
még látom távozni,
ekkor már sírva köhögve röhögök,
ez mindenkinél standard?
vagy ehhez tehetségem van?
vissza a metróba,
leesik van nálam egy pesti lakás kulcs,
döntök, hogy ott alszom,
4-es-6-os,
király, kiiirááály:)
régi esték hangulata csap meg,
átszalad az agyamon ha már pesten ér az éj,
használjam ki, keressek valami programot,
de előbb a kulcsot keresem a táskában,
20 perc,
meg van,
újragondolom,
ezek után az a biztos ha az estét Agathaval töltöm az ágyban.
Csütörtök volt.

A lamantin bosszúja ;)

Egyszerre vagyok megkönnyebbült, s ettől boldog, megvezetett és ettől durcás.:)

Komolyan! Ilyen szépen régen vezettek meg….

S én még aggódtam, őrlődtem, a semmiért, sőt sírtam is!

….és Ti hagytátok!

Hogy mit kaptok még Ti tréfarépa zabáló népség!.... ;)

Legyetek résen mert a kis elefánt nem felejt! és a vizitehén sem! :)

„Itt van az ősz itt van újra

S szép mint mindig énnékem”

Megfigyeltem, nekem nem január 1-ével kezdődik új év, nem januártól változtatok, vagy változok. Nekem ez a szeptember, lehet azért mert szerettem az új füzetek, radírok, ceruzák illatát; és hogy mindig megújulva új frizurával, s új ruhatárral akartuk meglepni osztálytársainkat; örültünk egymásnak, mert mégis csak más újra együtt lenni mindenkivel, akikkel sok-sok évet húzzunk le ugyanabban az igában; vagy később, mert újra kezdődtek a tanévek és a bulik, s új, tiszta a lap az indexben:).

Azt is megfigyeltem nem csak én kezelem így Szeptembert, de ő is engem. Olyan sok mindent adott nekem: első csókot, sikeres állásinterjúkat, otthont, reményt, élményt, izgalmakat, új életet….

Most szívesen azt írnám a kedvenc évszakom az ősz, - mert a fent említett újrakezdések mellett, a bizsergésben gazdag indián nyár után a természet ahogy lassan elmúlik gyönyörű meleg színekkel búcsúzik, lehet faleveleket rugdosni, gesztenyét szedni, kirándulásban átfázni, megázni, majd egy sütőtök vagy forró tea mellett kiolvadni, hallgatni az esőt…- mert most így érzem.

De igaz, valószínűleg decemberben a telet, márciusban a tavaszt köszöntöm ekkora elánnal.
Így inkább csak folytatom:
„Tudja Isten, hogy mi okból.
Szeretem? de szeretem.”

Minek van jelentősége és minek nincs?

Többször estem abba a hibába, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottam egy időpontnak egy események, és azt gondoltam valamit rejteget nekem az a nap, vagy életemet jelentősen befolyásoló dolog történik egy eseményen.
Arra már rég rájöttem, hogy tévedtem.
Történhetnek csodák egy szimpla hétfőn vagy szerdán is, és nem feltétlen a legszebb helyeken kell keresni, sőt nem is kell keresni, csak lesz, ettől (is) csoda :) . Kicsi, kisebb vagy nagy, meghatározó… nem kíséri dobpergés, nem pásztázza reflektor.
De azt honnan tudjuk, hogy egy dolognak van-e jelentősége vagy sem? Honnan tudjuk ez egy olyan dolog, ami ha nem is alapjaiban változtatja meg az életünket, de befolyással van rá…?
És mi van akkor, ha ennek a dolognak, pillanatnak, eseménynek nem tulajdonítunk jelentőséget…. Elhessentjük.
És mi van, ha tévedtünk, ha eszünk, éleslátásunk ott akkor cserben hagyott? Megtudjuk? Vagy éljük az életünk egy jelentőségteljes pillanattal szegényebben? Mennyi ilyen pillanatot szalasztottunk el?
Vagy minden úgy történik, ahogy kell, játsszuk szerepünket éltünk drámájában, amit egyszer, valahol mi írtunk:) ….?

Ma reggeli kósza...

Arra gondoltam a csóknak is kellene világnap…
Majd mint utána néztem, megtudtam már létezik

Mynet

Sokszor azért nem mertem, merek megtenni dolgokat, mert azt gondolom nem kockáztathatok, mögöttem nincs védőháló, nincs valaki azt mondja: Akármi is lesz megoldjuk, vagy egy család aki vigyáz rám… egyedül vagyok, egyedül kell megoldanom mindent. Hittem.
De most a hónap eleji események rádöbbentettek arra, hogy mekkorát tévedtem! Nagyon erős védőhálóm van! Ti, kedves barátaim! Köszönök mindent.

A körte

Fogalmazzunk úgy, hogy a tegnapi napom nem volt jó. Boldog lehettem pár órát, de ugye magasról lehet nagyot esni….

Egyéb esetben sem erősségem a reggel, de így még nehezebb kedvesnek lenni… Kip-kop cipőt öltve elindultam napi rutinomra. Ahogy az utcában kip-kop haladtam, mindenki kedvesen mosolyogva köszönt, integetett, már ekkor arra gondoltam, hogy innen kellene néznem a dolgokat, nem tűnne olyan borúsnak a világ, de a koronát az tette fel, amikor egy magas sövénykerítés mögül is kiköszöntek, sőt „hadd adjak neked egy körtét!” hallottam, meglepődve mosolyogva megköszöntem, és ez a mosoly még most is tart amikor a körtét majszolom. Milyen apró dolog mennyit változtat…

Köszönöm

"jófej" voltam

Gondoltam jófej leszek, mivel láttam az öcsém szobája ajtaján kirakva egy banda nevét és tudtam ez a banda még nyáron koncertezik az egyik nyitott szórakozóhelyen, gondoltam megalapozom a gyerkőc fesztivál feeling fejlődését és elviszem.

Az ötletet lelkesedés fogadta, a megvalósítást pedig titkolt izgalmak, látszott, ahogy rácsodálkozik, hogy, mik vannak a nagy Budapesten…. mennyire más világ ez egy vidéki fiúnak. Mire elkezdődött a zene már egész otthonosan érezte magát, együtt mozgott a ritmussal, énekelt, ezek alapján úgy tűnik, jó ötlet volt jófejnek lenni.

Én a formáció egyetlen számát ( http://www.youtube.com/watch?v=uyUTi7GyzkI ) ismertem, abban kivetni valót nem, de jópofa szófordulatot találtam, így azon felül minden más meglepetésként ért…. A számomra ismereten dalokat hallva már úgy tüntet igen laza jófej vagyok. Én belül nem így éreztem, hanem megdöbbentem, és reméltem csak azért üvölti a több száz fiatal ilyen lelkesen a szöveget mert jópofa és nem mert valóban szétrúgná valaki fejét, levágná a két kezét… ( http://www.youtube.com/watch?v=X-avEE1X3R8 )

Egy lány...

Van egy lány, akiről még csak az se gondoltam volna, hogy köszön (mert a másik meggyőződésem, hogy rám senki nem emlékszik:)), nem pedig azt hogy hangosan, 32 fogat kivillantó mosollyal, kedvesen…pedig megtette, meglepett, és elgondolkodtam, hogy:

Van egy lány, aki elfelejtett csak úgy kedvesen rámosolyogni a világra, aki biztonsági :) okokból megfagyasztotta a szívét, nem hisz és nem bízik senkiben.

Pedig milyen jó volt, új szavakat alkotni, fecsegni, bármit megtenni, hogy örömöt, meglepetést szerezzek valakinek, az hogy olyanok foglalkoztattak, hogy ki tekeri a kupakot és ki magát a fogkrémes tubust, vagy hogy komolyan érdekelt kinek mekkora a gugija….?

Most olvastam, hogy 7 évente megújulunk, ha jól számoltam :) épp időszerű…… és talán újra találkozhat(t)ok azzal a lánnyal:)...

ÖregSam

Amikor a srácok egy-egy buli előtt mérlegelnek, és azon emésztik magukat menjenek-e, mert úgy megviseli őket a másnap, én mindig lepamutkutyázom őket… De most ez után a hét után tudom miről beszélnek, az amit korábban írtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy milyen kevés alvástól milyen gyorsan regenerálódom, no kiderült, csak rövid távon igaz. Most, hogy egy héten háromszor buliztam hajnalig, ill. reggelig, folytattunk többször éjjelekbe torkolló baráti csevelyeket, most vasárnap úgy érzem ha meg kell mozdulnom, az biztosan felemészti az összes energiám, és élettelenül rogyok össze…

Nem kockáztatok ;).

A Koncert

No mit is mondhatnék? :)
Mivel a rohadt jót már korábban elsütöttem, mint koncert jellemzőt, így nehezen találom a szavakat:).

Terveimtől eltérően egyedül vágtam neki az élménynek, de a sok ezer ember közt a sorban nem tudod magad egyedül érezni, mivel mindenki ugyanazért van ott, ugyanakkora lelkesedéssel, így aztán mondhatni repült az idő. Mivel a kapun való bejutást követően nem volt egyértelmű az útvonal, mint ahogy Bécsben, merre kell rohannunk, hogy jól lássunk…. így aztán sodort a tömeg, de én továbbra is nyugodt voltam, tudtam jó helyem lesz, mondjuk az is igaz, tudtam, hogy gátlástalanul fogok előrébb és előrébb jutni (lévén kicsi vagyok senkit sem zavarok a kilátásban :)).
Így sikerült egészen a 6-ig sorig jutnom:) Köszi mindnekinek:)).

Mivel már korábban volt benne részem, a show nem okozott túl nagy meglepetéseket, inkább élmény szinten gazdagodtam.
Tudjátok van az Olasz melóban a kisfickó aki olyan hifit szeretne ami lefújja a „bulák ruháját”, no ilyen biztosan létezik, mert rajtam a hangtól remegett a nadrág, ami igen üdítő élmény. No és hogy láthattam az ikonom minden arcvonását…. Kétségtelen: egy álom vált valóra.. Minden mozdulata profi, minden a helyén van, a bécsitől eltérően itt végig mosolygott, elmaradt a motherfucker megszólítás is, állíthatjuk, Ő is jól érezte magát, mert mi végig énekeltük, táncoltuk ugráltuk azt a két órát.

Így remélem visszatér, már fenem a fogam a Celebration turnéra :)

Ja és természetesen becsempésztem a gépem, nézda: koncert képek.

Államalapítás

Még sohasem voltam a belvárosban tűzijátékot nézni, egy barátnőm invitálására idén ezen változtattam:).

Mivel az előző éjjelt átbeszélgettük, így „reggeli” ébredésünk is délután történt, a magam nevében nyilatkozva: nem sok kedvem volt elhagyni az ágyat, de nem járja hogy eltunyulok, olvasni máskor is lehet.. így aztán elindultunk.

Turisták voltunk Budapesten, beültünk egy belvárosi coffeeba, beszélgettünk majd, elindultunk a Várba, hogy megnézzük mit tartogat számunka a mesterségek ünnepe… Ahova sebesüléseket okozó és gatya szaggató stílusban érkeztünk:))). Először T. nem érette mit nevetek, azt hitte rajta, de nem; azon ahogy képesek vagyunk megélni pillanatokat, azon hogy azt vagyunk képesek képzelni egy pillanatig is, hogy bármi is történik ha nem jó helyen szállunk le egy buszról, burleszk filmbe való módon közlekedünk. Majd együtt kacagtunk, mint a gyerekek, ez meg is adta az est alaphangulatát:).
Végig jártuk a forgatagot, megízleltük a dödöllét, ami nagyon durva cucc, majd pontban 9-kor megérkeztünk a Budapesti Nyomozó Ügyészség tetőteraszára (!) :).
Eddig mindig úgy gondoltam, micsoda pazarlás a tűzijáték: elfüstölünk sok-sok százmilliót… még most sem vagyok meggyőzve a volumen létjogosultságáról, de tény, hogy igazi katarzis élmény állni alatta, olyan közel, és élvezni, ahogy az újabb és újabb rakéták újabb és újabb meglepetésekkel bombáznak…. Panem et circenses.

És ha már munkaszüneti napon is a fővárosba tévedtünk, gondoltuk elmegyünk valahova szabadtéren mulatni…Na ilyen jó ötletünk régen volt:), nagyon élveztük, remek jókat táncoltunk, nem várt sikerekkel gyarapodtunk. Azt nem mondjuk, hogy úgy kellett lebotozni magunkról a pasikat, de csak mert ettől kulturáltabbak vagyunk:). Nem tudjuk a turista szerkónk, szakadt nadrágunk, hátizsákunk volt e sikerünk záloga, de egy pillanatig nem hagyhattuk egymást egyedül. Indult egy kedves jópofa sráccal, akivel egész jól el lehetett beszélgetni, mindaddig, míg be nem mutatkozott, hogy Zoltán Gödöllőről.. no mondtam ezekkel a paraméterekkel esélye sincs :), majd így sodort táncról táncra újabb versenyzőket utunkba a zene:). Mivel nem vagyunk bunkók, így a külföldi leszbikus szöveg bizonyult a leghatásosabb lerázó szövegnek. Ilyet még nem éltem párbajt táncoltak értünk a srácok, de mivel én ettől csak zavarba jöttem, így nem kívántam nyertest hirdetni. De egy nigériai versenyző meglepően kitartónak bizonyult.. így történt, hogy míg barátnőm anatómiailag ismerkedett egy nigéria nyelvvel, én megtudtam, hogy több mint 120 törzsi nyelvük van, amiből mindenki csak a sajátját beszéli, illetve a hivatalos nyelv az angol. Így a két hódólonk egymással is csak angolul tudott kommunikálni, egy órán keresztül törekedtek meggyőzni minket hogy ők mások mint az európai pasik, sokkal rendesebbek ;), ezt bizonyítandoul az átmulatott éjszaka után a Keleti Pu-ig kisértek minket.

Klassz kis spontán program volt:) beszéltük meg röhögcsélve a hajnal 6os vonaton:).

„Hölgyem, Ön étvágygerjesztően táncol”

Mivel nálunk a „gyárba” ilyen időtájt indul be a nagyüzem, így egyre gyakrabban kell tovább maradnom, így volt ez tegnap is (megj: korábbi sztori, csak elfeledtem kirakni:)). Gondoltam ha már a városban ragadtam, kedvem lenne egy koncerthez. Gyors keresés, és kiderült, hogy akad általam is értékelhető formáció előadása a városban. Pár SMS esetleg ki csatlakozik? És mivel többeknek szerepelt a MCL koncert a határidő naplójukban, így már nem is voltam egyedül.

A koncert jó volt, a srácok mindent megtettek a hangulatért, az új album is remek.

S bár K. úgy gondoltam ambíciói szerint szerelmesre issza magát, én úgy véltem, mint kötelességtudó munkavállaló :), hogy elfeledni a napi robotot épp elég volt a koncert és a távozás mezejére lépek. Gondoltam, de a DJ olyan remek jól válogatta a zenéket, mintha én csináltam volna (PUF, Quimby, Budapest Bár, Kispál, Greenday stb..) telt az idő mi pedig csak táncoltunk és táncoltunk.

Na így kell feledni egy napot! Jó kis hétfői buli volt:).

Bámulatos milyen kevés alvástól regenerálódom, micsoda szerencse!

This is who I am
You can like it or not
You can love me or leave me
Cause I’m never gonna stop,
Cleopatra had her way
Mata Hari too
Whether they were good or bad
Is strictly up to you
Life is a paradox
And it doesn’t make much sense
You can't have the femme without the fatale...

Barát(k)ozom

Hetek óta szinte minden estém foglalt, a barátaimmal találkozom, beszélgetünk, örülünk egymásnak, remekül szórakozunk. Ma is nagyon kellemes estém volt, de addig a pár percig míg egyedül voltam, azon merengtem, hogy sosem gondolok arra milyen szerencsés vagyok, hogy ez megadatik nekem, egyrészről Ti :), másrészről az idő :) és nem utolsó sorban a lehetőség. Olyan természetesen ül mindenki a város hangulatosabbnál hangulatosabb kiülő helyein, (lassan a belváros minden ilyen remek kis helyét felfedezem- nem ártana a nevüket is megjegyezni), szóval örülni kell ennek is, mert van aki nem a belvárosban dolgozik, van aki sosem kerül hasonló helyzetbe, és akkor megsajnáltam azokat akiknek nincs erre lehetőségre, mert ez jó…

To do list :)

You must first love yourself
then you can love someone else
You must first love yourself
or if you can't try to love someone else...

Gyerekszáj

„pedig B. sokkal szebb....” :)

Bedrótozva

Úgy alakult, hogy megszokottól eltérően mostanában volt, hogy reggel egyedül utaztam, gondoltam, ha már olyan okos a telefonom, kihasználom a benne rejlő lehetőségek egyikét és a rég feltöltött zenéket meghallgatom…
Nagyon érdekessé tettem így a napom…
Eddig sohasem értettem miért járkálnak az emberek bedrótozva, de most rájöttem! Klassz videoklipeket lehet forgatni magadban!!! Te vagy a rendező, az operatőr, vágó, minden egyben….

Pl. egy Depeche Mode szám: Keleti PU… tömeg…. sietve menetel… hátulról, fekete fehérben………..
Imádok élni: maradunk a Kelóban…. Hatos vágány…. Csókolózó búcsúzó párok a peronokon…egymás után vágva…..természetesen színes….kicsit retros :)
Madonna: Jump: Itt már a mozgólépcsőn tartunk lefelé….. Több srác, természetesen nagyon jó testű srácok ugrálnak össze-vissza lehetetlen pozíciókból még lehetetlenebb helyekre….színes, nagyon színes.
Kicsit szomorkás a hangulatom: nem volt bonyolult…. Nem is klip, hanem csak képek egymás után, a reggeli metró utasközösség portréiból…
Vagy egyik kedvenc klipem: PCD: Sway: Szent István Bazilika…. Egy pár táncol…mindenhol… a kamera nem végig követi őket, hanem néha elkalandozik a Bazilika belső terén, majd mikor újra párunkra lel, ők már másutt táncolnak…. Mindenütt…mindenhogyan….nagyon szexyn… majd a végén persze fáradtan lihegnek….
…és már be is értem a „gyárba”….
Amivel nem boldogultam, nem találtam a megfelelő témát a reggeli utamon: Quimby Don Quijote ébredése. Valami jó ötlet?

Igen tudom, de ezek mind jól megférnek egy SD kártyán…

Férfiak?

Tisztázzuk: A sértődés női privilégium.

Mégis mára valamiért a férfiak is egyre gyakrabban alkalmazzák, kollégák, barátok, bárki…

Bármiért, mindenért.
Pedig a férfi szerep a kiengesztelés, -sajnos,- jó lenne enélkül, de lehetetlen, ne várjuk, hogy soha ne bántsanak meg, mindig legyenek figyelmesek, éppen ezért jár nekünk a sértődés (Ez a mi KIT-tünk része a mentstruációval egy csomagban adják:), majd az azt követő kiengesztelés, ami előhozza belőlük a kreativitást :).

Félreértés ne essék, üdvözlöm a férfilélek ébredését, de mű hisztikre energiát pazarolni badar dolog.

Cairo

No igen, persze hogy itt is jártunk, hisz mindenki azt gondolja vétek kihagyni ha Egyiptomban jársz... hát kedves Barátaim újfent csak arra biztatlak Benneteket: Vétkezzetek!!! és nyugodt szívvel hagyjátok ki, mert bizony egy nagy átverés, a Piramisok tényleg hihetetlenek, de ha tehetnék eladnák kilóra, a város ami csupa bűz, kosz, mocsok már a tövükbe ér, a Nílus egy kanális, az Egyiptom Múzeum pedig egy suli szertár....

Tudom, tudom.....

Már épp ideje újra feltöltögetnem szösszeneteimet :)

Bringások

Azok a homokban bizony nem MTB nyomok (nem, nem szúrtam el nem a cipőre, hanem a kerékpárra gondoltam), szóval azok bizony nem bringa nyomok, hanem ők azok, nézda:

A Tenger

Már épp ideje megemlítenem, aki ismer tudja milyen macskajancsi vagyok, mennyire félek a halaktól és mennyire nem merek még csak snorkelezni sem.

Tavaly már elkezdtem a halakat stírölni egy klasszikus úszószemüvegben, idén lévén a Vörös-tengerről volt szó, gondoltam le kell győzni félelmeimet és beruháztam egy rendes nagy szemüvegbe, pipát és talpat kaptam kölcsön.

Megtörtént az első vízbeszállás, szemüveg a homlokomon, majd gondoltam ideje megosztanom K-val hogy én bizony félek a halaktól és ha látok valami nagyot akkor Phelpset megszégyenítő sebességgel jutok ki a partra, elsőször csak nézett hogy ez hülye? Majd egyszer csak: Basszus B! most már én is kezdek félni… ugye-ugye megmondtam!

Így sikítozva kezdtük nézegetni a vizet, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy magával ragadott, és már örömünkben az újabb és újabb halacskák látványától sikítoztunk, órákat töltöttünk a korallok körül cirkálva, majd a parton azzal, hogy azonosítsuk amiket láttunk.

Egy megfogalmazhatatlan és átadhatatlan csoda, valóban mindenkinek látni kell, és aki egyszer látta vágyik vissza.

Adam, Rino, Hani és még sokan mások

Saleses csapatnak céges továbbképzésre erősen javasolt helyszín, a fiúktól van mit tanulni! Klasszikusan azok, akik eladják a homokot is a sivatagban, furcsa egy népség ez. Először nehezemre esett az alkudozás, de később úgy belejöttem, hogy még a fixáras helyeken is alkudoztam s így lettem én a crazy lady:).

Adam, a saleses vezető: mikor tartott felénk széles mosolyával és mappájával a hóna alatt arra gondoltam inkább úszok még pár kört, mint, hogy megint vissza kelljen utasítanom egy kihagyhatatlan ajánlatot. De már későn döntöttem és feltűnő bunkóság lett volna így maradtam és meghallgattam, mire kiderült csak bemutatkozni jött és hogy jól érezzük e magunkat, meg vagyunk e elégedve. Wow! Igen. Majd nyaralásunk időtartalma alatt ezt többször megtette, már magyarul. Wow2!

Rino, a masszőr fiú: a tengerparton portyázik áldozatra várva, alighogy megérkeztünk és meg kívántuk kezdeni délutáni live national geographic nézegetést, lecsapott ránk, hadd masszírozzon meg minket free! Mondtam én nem vagyok az ő embere, mert hozzám bizony nem ér, de K. nyitott volt és ott a parton áldozatul esett egy kellemes masszázsnak, minek hatására természetesen hiphop kért egy időpont kártyát…

Hani, személyes kedvencem, az ékszerboltos: kiválóan beszélt angolul, volt humora, nagyon szórakoztató volt, én meg először tőlem szokatlan módon döntésképtelen voltam, majd már tudtam mit akartam, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy az éjfélkor megrendelt elkészítendő ékszert másnap reggeli induláskor magammal vihessem, természetesen találtunk megoldást, és csak 1 órával kellett tovább nyitva lennie miattunk, mert bizony több mint 2 órát sikerült ott eltöltenünk…

És ők csak a kedvenceink! Helyesebben akiknek még mi is bedőltünk:)

Sas ide sas oda- azaz a szálloda

Naggggyon kellemes kis helynek tűnt már az Interneten is, nem is hittem el, hogy ilyen kedvező áron ilyen jó sorunk lesz.

Közvetlen a tengerparton több, giga nagy medencével, pool és parti bárral…mindez 5* all inculsive.

De igaz, ilyen jó dolgunk volt. A szobánk ráadásnak földszinti volt pár méterre a medencéktől, bároktól, és természetesen a tengertől.

Azt mondták a rémisztgetők, hogy sokkal kisebbek a szobák mint pl. kishazánkban, -de nem, akkora terekkel találkoztam, hogy hangyának éreztem magam, és azt is említették, hogy a sok csillag ott sokkal kevesebb.. hát nem tudom, szerintem helyén volt…

Mindennap 6tyúk és halacskák vártak a szobában, a friss virág már már természetesnek tűnt a nagy parádéval szervírozott gyümölcskosár után. Ez utóbbiak nem széria felszereltségek, hanem szép szemeink érdeme:) .

Jumper

Reggel a reptéren jelzem én lennék a problémás eset, mire ááááá igen, én vagyok a JUMPER, mondom az mit jelent? Mondják hogy azt hogy val’szeg a pilóta fülkében kell utaznom, mire én, hevesen bólogatok, hogy igen én vagyok a JUMPER. Becheckolni nem engednek, mivel a jegyemen az szerepel JUMP és ahhoz engedély kell, szólok az ügyintézőnek, mire ő balhét csap hogy ez pedig meg van beszélve, telefonok, majd heves mea chulpa, én nagy boldogságomban a rám váró élménytől nagyon elnéző vagyok, kényelmes reggeli ill. ajándék európai repjegy, majd utolsóként szállok fel a gépre, kisebb küldöttség övez, nővök vagy 10 centit, de a májam biztos, felszállok a gépre, kiváncsi mosollyal az arcomon a pilóta fülke felé irányulok, mire egyszer csak hip hopp ott terem a fő steward és kérdi én vagyok a JUMPER? Mondom büszkén: én:) mire ő akkor a kollégáival fogok ülni. MI?????????????????????? Nekem nem ezt ígérték, mondta sajnálja, gondoltam fafejű, és mint később kiderült nem tévedtem. Így sajnos:)) B-vel a jóképű, kedves stewarddal kellett utaznom, amit kibírtam ;) sőt, de az utazási iroda számíthat egy reklamáló panasz levére.

Last Minute

Azt hiszem az Indexen olvastam, hogy Egyiptom 14 millió turistát vár idén, nos mi megtettük ami tőlünk telt:) .
Élményeimről beszámolok ahogy időm engedi, csepegtetve:)

Szerda: erősen megfogalmazodik bennünk az igény, hogy el kellene menni nyaralni

Csütörtök: döntés (vasárnapi indulással)

Péntek: rohanás befizetni, péntek este megkapjuk a papírokat (szintén vasárnapi indulással-ennek később jelentősége lesz, nem véletlen hangsúlyozom….)

Szombat: búvárszemüveg és fürdőruha vásárlás, hennáztatás, bőrönd kölcsönzéssel egybekötött baráti vacsi, hazaérkezés 10körül, majd telefon a reptérről hogy remélik már úton vagyok mert mindjárt vége a checkin-nek… mondtam nem (épp kedélyesen olvasgattam olyan pózban hogy friss hennám ne sérüljön) majd holnap, mondták nem, MA, és van 40 percem hogy odaérjek.
Gyors telefonok, riadoztatás, barátok, hirtelen begyorsult kiválasztás) minden témában:) .
Egyik barát pakol míg én vakarom magamról a hennát, szomorúan, hogy akkor ettől most el is köszönhetek, más lent vár, hogy elrepítsen a reptérre.. és mindennel pont elkészülünk, még pont pöccre beesnék a reptérre, amikor telefonálnak, hogy ok elintézték, hogy felférek a másnap reggeli gépre (amivel a barátnőm is tud jönni, mert hogy ő a Poroszlóról fixen nem ért volna 40 perc alatt Ferihegyre..) megkönnyebbülés, levezető baráti csevely miszerint szerintük teljesen tipikus és rám jellemző az eset, mindez már éjfélkor, majd úgy döntünk mivel reggel korán kell kint lenni a reptéren fellőjük a pizsit.

Na mi a last minute ha nem ez?

1983

73: azért felháborító hogy még akkor is születtek emberek
77: azok tacskók
76: az a durva, hogy nekem van olyan kollegám, aki 83-ban született
74: ….. én meg együtt élek egy olyannal, aki 83-ban született…

ne féljünk a számoktól, valóban pont annyi idősek vagyunk amennyinek érezzük magunkat :)

Buksilány

Nem kérdez, nem mérlegel, mi illik, mi az intelligens megoldás, mit tehet és mit nem, mit vár a másik, minek milyen következménye lesz…. csak rohan, a kis loncsos lompos és bozontos, örül, körbe-körbe pörög, „sikongat” és belém bújik, -szeret-, még mindig, újra meg újra, pedig évek teltek el.
Nagyon jól esik, újra meg újra.

Hogy milyen volt?

Mondhatnám, hogy elképesztően jó volt, de a ROHADT JÓ VOLT! :) kifejezőbb! Végig táncoltuk, énekeltük és sikítottuk:).
Imádom, ha a mellkasomban érzem a zenét, azt ha ott a tömegben is tudom úgy érezni ez csak az enyém:), azt ha hátra (!) nézek és látom az ember tömeget, és azt, hogy az eső zuhogott de valamiért senkit sem érdekelt, sőt … ad valami szabadságot kint állni az esőben, felnézni és érezni a cseppeket, ahogy végig futnak a testeden.
És igenis nem semmi az, ahogy az a kis ribi:))) kelleti magát:), az amikor 70000 kéz egyszerre mozog, vagy, hogy 35000 ember (matekoztam helyettetek;)) az eső ellenére sem mozdul, hanem várja a még egyet és még egyet, és megkapja… itt megint csak megjegyezném, hogy megint minden kívánságom teljesült. Lehet merni kellene nagyobbat kívánni?:)
A neten fellelhető kritikákat biztos nem onnan a küzdőtérről írták, mert ott az előttünk álló, hangsúlyozom álló:( hústornyon:( (lehet ő írta…üzenem neki: vegye meg DVD-n és a nappaliban produkáljon ekkora aktivitást, nem a sok kicsi fan előtt!) kívül mindenki nagyon élvezte, olyan volt mintha a szívünk egy riDMust vert volna:), nagggggggyon nagggggyon jó érzés.
Felemelt és még sokáig nem engedett.
Azért is mert:

„I was taking a ride

With my best friend..."

a ride back to our teen-ages:).

countdown

már csak pár óra... és.. :))

Helyesbítés

Boris Viant T. már korábban ajánlotta.

:)

Másképp

"Nem bunkó, csak érzelmileg deficites."

Ebédidő

Ma roppant klassz volt az ebédidőm, évekre visszamenőleg a legjobb, sőt talán a leges leges legjobb:), annyi szeretet kaptam, hogy nem fér meg bennem, s a könnyem csorog tőle. Nagyon szépen köszönöm a kedvességet, figyelmet, őszinte beszélgetéseket, szeretetet, amit kapok, kétségtelen: imádom Őt! Köszönöm, hogy ismerhetem, ölelhetem!

+ az ebéd gyanánt elfogyasztott málna még támogatja is a korábban említett csípőcsont mihamarabbi megjelenését ;)

Csípőcsont

Minden reggel ébredésem környékén (V. ker Arany János utca:), addig bizony még csak visznek az automatizmusok:)) szembe jön velem egy Madonna plakát, akkor újra meg újra megállapítom, milyen marha jól néz ki.

Mindig szemet szúr csípőcsontja, akkor arra gondolok igen pár éve még az enyém is látható volt, bár ilyen guszta talán sosem, vagy utoljára „azon” a képen, ilyenkor elhatározom, hogy megszabadulok az említett testrészt óvó védelmező:) párnácskáktól.

De hova lesz ez az elhatározás a nap folyamán? Reggelente mindig megvan! Lehet kellene egy plakát a szobába? Meg még egy az irodába? :)

ÉJSZAKAI FÜRDŐ- TONIGHT!!!!!- GYERTEK!!!!!:))

Sziasztok!

Na úgy alakul, hogy ma este is lépünk:) gyertek, ha van kedvetek! A cél újra a demjéni termál völgy. A mi autónk ha jól tudom már tele van, így külön tudtok jönni, illetve keressetek a mobilon hátha tudok friss infót:)). Tájul: mi hét körül indulunk cc kilenctől ott vagyunk:)

Horgász a pácban

A hétvégi helyi Juniális keretében horgászversenyt is rendeztek, nagy sikerekről nem tudok beszámolni bár családom apraja nagyja nevezett, de a frissen telepített halak bojkottálták a versenyt.

Lelkesebbek, kitartóbbak a verseny idő után is maradhattak és maradtak így volt ezzel Bence és barátja is. Akik jól választottak helyett, mert kényelmes és vadregényes volt, és mint az majd később kiderül a halak is kedveltek ott lenni, de fák, és egy számunkra megfejthetetlen okból ott lévő vezeték nehezítette a bedobást. Így engem kértek meg dobjak be nekik. Lássuk be nem semmi és kedves dolog, hogy ki nézik belőlem, így megpróbáltam, sikerült. Hasznát vettem a több mint tíz éves passzív „horgászásnak”:). És nem csak, hogy bedobni sikerült, de úszót menteni is, sőt horgot kötni, szereléket összerakni.

Mikor a kis skacokhoz leugrott J. is gondoltam én búcsúzom, hisz van már velük egy pasi, majd segít nekik… De a 9 éves horgászok ragaszkodtak, kérleltek, maradjak, ne menjek sehova, mire mondtam, hogy de hisz itt lesz velük J. Mire ők: igen de ő nem tud horgot kötni….

Ennek nem tudtam ellenállni. Így a kis horgászokat kihúztam a pácból és maradtam, ők pedig ez idő alatt 3 szép méretes pontyot akasztottak horogra, fárasztottak, szákoltak és tettek hálóba,

öröm volt őket nézni.

Könyvek

A múlt héten találkoztam egy régi barátommal, a véletlen úgy hozta hogy a Nyugatinál, ami azért veszélyes mert ott van az Alexandra, és én ilyenkor mindig vagyok olyan pofátlan, hogy a partneremet becsalom, mert mindig van olyan könyv amit szívesen megvennék, így volt ez most is, most jelent meg az új Coelho, mivel itt a nyár megfejeltem egy Agathával is, és mivel A. ajánlotta nyitottam Boris Vian felé, egyelőre tetszik.

Na de az amiért ezt most írtam az az, hogy mivel jeleztétek nehéz nekem könyvet ajándékozni, mivel folyton megveszem magamnak, így arra gondoltam jobb oldalt majd találtok listákat azokról a könyvekről, amikről azt hinnétek tuti nyerő, -mert kedvelem a szerzőt, témát- de már meg van.
Persze még így is lehet mellé nyúlni, mert ez nem a teljes könyvtáram, de hátha segít:)

Ja és azt is láthatjátok melyek azok a könyvek, amelyeket visszavárok ;).

Nyertem!

Nézda: NYERTEM! (link)
Engem is meglepett, és a subject mezőbe csak annyit írtam: egynek jó, és tényleg csak azért küldtem mert már annyi felszólító e-mailt kaptam, és az is lehet nem is volt több pályázó, de attól még örülök neki, mert nyerni jó:).

Spontán éjszakai fürdőzés

Úgy alakult, hogy ismét nyakunkba országot, vállunkra strandtáskát vettünk, és hirtelen gondolattól vezérelve éjjel 11-kor a Demjéni Thermál Völgy-ben találtuk magunkat.

Mivel többen jeleztétek, ha tudtátok volna csatlakoztatok volna, így azt találtam ki, hogy ha legközelebb megyünk, akkor azt itt jelzem, aztán ha jöttök lesztek:), mi meg örülünk majd neki.

Pünkösdi plusz

Akkora kedvesség ért, hogy korábban ecsetelt mátrai kirándulás egy jászsági invitálással lett kiegészítve, egy barátnőm szüleinél töltöttünk 2 napot.

Ilyen jó dolgom már régen nem volt, isteni házi kosztban volt részem, megnéztük a falucskát, amelynek a temploma szerintem freskói tekintetében egyedülálló az országban biztos, a strandot, ami annyira tetszett, hogy rögvest el is kezdtünk hétvégi házat keresni:).

Meglátogattuk az egész családot, mindenki szeretettel és süteménnyel fogadott :). A verandán fényképeket nézegettünk, a lakásban fociztunk:) ezt természetesen a 7 éves Gábor kedvéért, délután olvastam majd egy fincsit szundikáltam, este kártyáztunk, éjszaka pedig klasszikus barátnői csevelyt folytattunk igen mélyen szántó témákban;).

Vendéglátóm távozáskor úgy búcsúztak, hogy szeretettel látnak máskor is és csak úgy jöjjek és érezzem otthon magam, nem is sejtették, micsoda felelőtlenség volt ez részükről, mert én bizony megyek még :).

Köszönöm

Pünkösdi feltöltődés

Úgy volt Róma valamikor ketten, aztán úgy volt Róma pünkösdkor még mindig ketten, aztán úgy volt többen, aztán mivel pünkösdhöz túl közel kezdtük a szerevezést, így az már nem fért bele, lett belőle kis hazánk és bővítettük a létszámot is.

Abban egyet értettünk, hogy nem kívántuk a wellness szállodák zsúfoltságát, nyugalomra vágytunk így aztán a falusi turizmus felé mozdultunk, nagyon sok kedves emberrel beszéltem szerte az országban, választásunk végül a képek alapján egy mesebeli házikóra esett, a Mátrában.

Logisztikai problémákat leküzdve végül megérkeztünk Bodonyba, ahol engem teljesen meglepett de tényleg az a házikó az a kert várt amiket a képeken láthattunk. Örülve, hogy végre ilyen közel, benne vagyunk a természetben, dacolva a hideggel, mi ragaszkodtunk a tornácon való fejünkből kibámuláshoz.

Ahogy ott üldögéltünk az összes mobil takarót magunkra aggatva egy pálinkáról álmodoztunk, hogy belülről is melegítsen. És mostanában mintha minden kívánságom valóra válna:) megjelent Laci bácsi, a vendéglátónk, jófajta saját készítésű alma pálinkájával, csatlakozott hozzánk egy kellemes beszélgetésre. Többek közt megtudtuk mit érdemes megnézni a környékben, és hogy melyik kis vendéglőben ebédeljünk, és hogy Klárikát keressük:).

Bár G. nagy bánatára :) kimaradt a palóc tájház, amikor a vízeséshez indultunk elvert minket a jég, és a rossz idő és sár miatt a helyi tavat (amit közben felismertem, hogy én már jártam ott :)) is csak autóval tudtuk megnézni de szerintem remek pihentető napokat töltöttünk Bodonyban az Ács kúria-ban.

Mindenkinek őszintén ajánlom ezt a kedves helyet, ha pihenésre vágytok!

Lángos

Az a vasárnap több okból is említésre érdemes, mert összefutottam jó barátokkal, kedves ismerősökkel, meghallgathattuk és megnézhettük egy barátunk moderálásában készült beszélgetést. Majd a Duna-korzón vásárolt isteni káposztás lángost a parton lábat lógatva, kacsákat, vizet bámulva elmajszoltuk.

IGEN

Ott akkor a Duna-parton, azt találtuk ki, hogy egy hétig mérlegelés nélkül mindenre igent mondunk.

Környezetem volt olyan korrekt, hogy nem használta ki nyakló nélkül :), de azért program és élmény dús, fárasztó, de feltöltő napok következtek. Így nem csak aludni de írni se maradt időm. A program sikerén felbuzdulva, további egy hetet hosszabbítottunk. Őszintén?: lenne mit mesélnem…. De őszintén: nem fogok :), legalábbis semmiképp sem itt ezen a fórumon, és nem írásos formában;).

Kíváncsiak lettetek mi? Monitorképesek tőszavakban:
- rendezvény amire csak egy órácskára ugrasz ki, majd ott ragadsz, majd a pályán sávválasztáskor úgy döntesz miért menj haza, ha Szentendrére is mehetsz Duna-parton lángosozni
- egy szolid együnk egy cukrászdában fagyit-ból, hajnalig sütögetés, ahol ha egy szóról valaki tudott -műfajtól függetlenül- valamilyen dalra asszociálni azt elénekeltük, már mondhatjuk: szokásos módon mikrofonba :), igen kétségtelen hogy ilyet egy lakóparkban csak némi alkoholos befolyásoltság után tesznek meg az úri hölgyek.
- munkahelyről csak azért eljönni időben, (ez aztán az őrült dolog :)) hogy a teraszon a napon egy jót beszélgess addig míg már takaróban is fázol
- éjszakai fürcsi:)
- baráti látogatások
- kirándulások
- ennyi szabadságot az elmúlt két évben nem vettem ki ilyen rövid idő alatt, de minden perce megérte,
Lesz amiről részletesebben is beszámolok.:)

Mindenkinek azt javaslom, tegyen ilyet, persze a legjobb lenne mindig mindenre igent mondani, mindig mindent megélni, de a társadalmi konvenciók határokat állítanak. Amelyeket érdemes néha átlépni, mert egyszer élünk:).

Matek

2+4+20=?

az eredmény=1



Ellenőrzés: 2 barát+4 kerék+20 perc utazás= 1 csodás délután a Duna parton

MODERN MESE

Vannak lovagok csak észre sem vesszük őket? Azon merengtem, hogy vajon minden férfiban ott lapul a lovag? lássuk be nem valószínű, hogy mindennap úgy kelnek fel, hogy ma is tapintatlan figyelmetlen és tiszteletlen leszek a nőkkel….biztosan úgy ébrednek, hogy ma is megtesznek mindent ami tőlük telik, csak aztán egy dugó, egy váratlan megbeszélés eltántorítja őket eredeti elképzelésüktől.

Vegyünk egy férfit, a fenti zavaró tényezők nélkül, -sőt többen még azzal együtt is- képesek figyelmesek lenni, olyan apró figyelmességekre gondolok, mint pl. hogy fűti az autót, pedig még a szempillájának is melege van (bár önmagában biztosan nem így fogalmazza meg:)), mert sejti, hogy fázol…mert alapvetően mindig fázol:). Vagy hogy ha kiszúrunk egy kis vadalmát a fán, vagy szemezünk a hívogató kökény bokorral, akkor a sarat és tüskéket feledve szed nekünk. Kedves férfi társaink ilyen apró dolgok amitől lovagok lehettek.

És most vegyük a lovagunkat és a lovát :). Van olyan férfi, akinek nem áll jól a „lovaglás”? bizony nincs, lótól független jól áll, bár a ló kétségtelen fokozni tudja vizuális élményt. Szóval lovagjaink, nem csak fűtik a lovat hogy ne fázzunk, de meggyőződésem, hogy komolyan veszik a feladatot, miszerint a hölgyeket biztonságosan A-ból B-be szállítsák. És ez a ritkán tapasztalt felelősség teljesség :) vonzóvá teszi lovagjainkat, ők ezt tudják, így aztán ragaszkodnak lovaikhoz. Azt gondolom a férfiak szívesen vállalják a lovag szerepet mert az jó, s belülről igenis nekik is jól esik segíteni, kedves és figyelmes lenni.

Egyik főhősünk mondhatjuk létezik. :) De mi van a másik oldallal? A királylánnyal?
Kezdődött valaha úgy mese, hogy élt valahol egy okos felvilágosult, határozott egyéniségű lány? Bizony nem! Szóval kedves hölgy társak nincs mese :) királylánynak kell lenni?! Mivel lovagjaink úgy szocializálódtak, hogy a királylányokért hiszik azt érdemes mindent megtenni. Vagy mégsem?
Mi a megoldás?

Legyen az ember lánya cárnő, aki vállalja éles elméjét, és várja erős keménykezű, határozott, bölcs de egyben sziporkázó, kedves -ördög isten férfi állat- :) cárját?

Határozottságát, önállóságát elfedve legyen királylány? És várja, hogy a lovag végre ne nézze el a vármegyét? :)

Vagy legyen az aki, és várja a lovagot, aki főszerepet vállalna egy modern mesében, ami úgy kezdődik, hogy volt egy határozott, okos, lenyűgöző egyéniségű :) lány fura humorral…. ? ;))

BTW

Nyílik a fám :). És Pavlovkánk idén végre cs*szheti :), mivel a képletben ott szerepel a szabad akarat :) az agyunk felülbíráló képessége, és csodás dolog csak a fa illatát érezni, mert nagyon finom!

Ne kérdezd hogy vagyok

Mert úgy is azt mondom kösz, jól vagyok :), de közben nem így van, annyit bőgők, hogy már fulladok, ezt nem veszed észre, mert attól még kedves vagyok, segítek és meghallgatok ha kéred, ha nem:) , csak kérlek azt ne kérdezd meg hogy vagyok, mert sem hazudni, sem őszinte lenni nem tudok. Köszönöm. Elmúlik, türelem:) én is így vagyok ezzel :)….. már egy ideje :). Csak elfáradtam és nem akarok azért aggódni, hogy nehogy aggódjatok;). Hívj fel, hogy segítsek, vagy hogy tartsak veled valahova, csak azért ne hogy megkérdezd, hogy vagyok, s meglásd észre sem veszed :) thnx.

"...jóbarát(ok)"

"Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod"

De patakparton ülve jégkrémet majszolni, meghallgatni, megérteni, elterelni, együtt nevetni azt igen!

Köszönöm

"Kicsit szomorkás ..."

"Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,"

Miért???

vajon nem jó sorban álltam, hogy ez jutott nekem? vagy jó sorban álltam csak kilöktek?;) miért hagytam?

vagy én magam válogattam volna össze ezt a packot az életemre? ha igen mi volt a célom vele? innen szép nyerni? miért ezeket a tényezőket tettem a kosárba?

ha mi irjuk az életünk filmjét, akkor én miért nem romantikus vígjátékot írtam? biztos valami bazi nagy csattanót tartogatok a forgatókönyvben valahol, reméljük nem csak a legvégén ;)....

miért művész filmet írtam? ;)

miért az ironia?

hogy mi választjuk a sorsunkat? akkor miért nem könnyebbet választottam? "én nem ide jöttem, nem ezt akartam", nem akar6tam ezt!

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belémszállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, s ugye minden rendben van"

A FA

Van egy fa… Amit az utóbbi tavaszokkor utáltam, mert Pavlovkának köszönhetően, szerelmes esti sétákhoz kötöttem az illatát…
Idén másképp volt, vártam hogy kipattanjanak a rügyei, kíváncsian az érzésre amit generál, ahogy csak a „fámra” koncentráltam lemaradtam a csodaszép cseresznye virágzásról, észre se vettem, csak mikor már minden virágba és zöldbe borult…
Mindennap figyelem, most orgonák illata kényeztet, de a „fám” még mindig nem virágzik….

Lehet már nem is fog? Vagy csak késik?:)

M'donna 4 U ;)

Így utólag is:

Ezúton is köszi A-nak a remek húsvéti partyt!!!! Örülök, hogy megismerkedhettem T-vel, és prezentálhattunk egy spontán koncertet :). Hangom azóta visszatért, bár torkom még nem az igazi, a következő fellépésünkről feltétlenül tájékoztatjuk az érdeklődőket :))

Completed

Amikor a Depeche Mode jegyek mellé a fiókomba behelyeztem a Madonna jegyeket is, akkor arra gondoltam na már csak a U2 hiányzik és akkor minden nagy kedvencem koncertjét kipipálhatom a „meg kell élni illetve nem halhatok meg nélküle:)” listámról. Erre? Erre mi történik? U2 is erre jár majd a nyáron a környéken, egy barátnőm invitált, amire rövid rábeszélést követően igent mondtam :), köszönöm. És mind egy évben? Wow!
Szuper lesz!!!

De akkor mi marad jövőre?:)

Igazi tavaszi hétvége

Azóta már több remek tavaszi hétvégében volt részem, és mind megérne egy bejegyzést... de mint említettem a technika ellenem volt.. de ezt mindenképp klaviatúrára fektettem, mert a mini macsó történetét meg kell osztanom veletek.

Úgy feltöltődtem a hétvégén, hogy majd kicsattanok! Voltam Makk Marci Olimpián, aholis ovisok sorversenyeztek, igen megható élmény volt nézni őszinte gyermeki igyekezetüket, szívből jövő örömüket, ahogy aki nyert tapsolva ugrált!

Az Olimpiát követően is maradtam a Lurkókkal, Bencével fociztam, Lucával jöttem mentem, mindkettő igen kikapcsoló! És mulattató, Bencével focizunk, én azt hittem passzolgatunk, kiderül hogy nem; a csúszda és hintaállvány a kapum és hopp már vezet is 1:0-ra, én továbbra is azt gondolom passzolgatni kényelmesebb, mint futkosni és védeni, így gondoltam nem változtatok a magatartásomon, hátha partnerem is hozzám igazodik, de nem! Egy idő után megkaptam, hogy én csak ennyit tudok? Megemlítettem, hogy nem még a nevemet is.. ;). Majd mivel folyamatosan ő vezetett, nektek elárulom, csak mert hagytam magam:), egyre nagyobb vagánynak érezte magát és csak úgy szórta az ovis menő szövegeket, én jókat nevettem, de barátnőm úgy gondolta mindennek van határa és gondolta rászól a gyerkőcre:
„Kisfiam! Ne beszélj így, mert B csak egy …"
Egy lány.. fejezte be a hat éves macsó :) nem várva az anyjára.

Aki ekkor már nem tudta szigorúan nevetés nélkül befejezni a dorgálást, miszerint:

„mert B csak egy pillanat és abba hagyja a focizást.”


Így lett a szombat délután csupa móka és kacagás, este egy kellemes barátnői csevely; és mindezeket még lehetett fokozni! Vasárnap egy isteni ebéddel várt minket A., amit a kertben, ragyogó napsütésben, nevetések, baráti beszélgetések közt fogyasztottunk. Kellemes kis hétvége volt. Mondanom sem kell hogy már várom a következőt! :)

Mea Culpa

Bejegyzéseim nem gondolat hiányában maradtak el, hanem pusztán a technika nem volt a partnerem az elmúlt időszakban, na de túl hosszan kibabrálni velem nem lehet :) így itt vagyok s felmásolgatom a közben lejegyzett gondolataimat :)

NŐ vagyok?

Volt hogy „A NŐ” ;) voltam, most meg csak vagyok, „a”, „nő” és nagybetű nélkül. A múltat mindig megszépíti az idő, lehet ezért, de azt gondolom régebben sokkal nőiesebb voltam. Egy ideig nem is éreztem a hiányát, de most igen, újra az a kedves, elbűvölő, magával ragadó, NŐ szeretnék lenni. Amit tudom nem elég akarni, belülről kell jönnie. Így most azon leszek, hogy újra el tudjam hinni a bókokat, tudjak elpirulni, zavarba -és nem mindig minden helyzetből a legjobban ki- jönni ;).
Azt is végig gondoltam ez nem egyszerű, így segítséget veszek igénybe :) így most egy darabig olyan zenéket hallgatok, olyan filmeket nézek, olyan könyveket olvasok, amik magávalragadó nőkről szólnak.

Szóval segítsetek :) és használjátok a comment mezőt ötletelni, ajánljatok nekem zenét, filmet, regényt vagy életrajzot :), amik előhozzák belőlünk, azt hogy nők vagyunk, akit tisztelni és imádni érdemes/kell :).

Egy kollégám azt szokta mondogatni az életről: „ez nem a főpróba, ez maga az előadás” szeretném ha az én darabomban a főhősnő főhősnő lenne:).

Spontán vagyok - Kulcs

Úgy hozta a sors, hogy a minap vidékre kellett utaznom. Nevezetesen Kulcsra, igen ez a település neve, klasszikusan az a hely ahol építhették volna az állomást közelebb a faluhoz, de akkor messzebb lenne a sínektől. :)

Tudjátok rólam, hogy általában mindent megszervezek, de most úgy döntöttem spontán leszek, így csak felszálltam a vonatra és gondoltam: lesz, ami lesz, s majd csak egy puha ágyban ér az éjszaka. A vonaton kedves segítőkész emberek próbálták elmondani, merre kell mennem, ha leszállok, így nem csak úti célom elhelyezkedését de a falu főbb tájékozódási pontjait is megismerhettem, mint például a szanatóriumot.. „na odáig nem kell elmenni aranyom” :). Maga az út, - a segítőkész kedves emberekkel- már egy olyan világa röpített, amilyenbe a rohanó, nagy Budapestben nehéz kerülni.

Szóval a fent említett távolságból adódóan egy kellemes séta várt rám, ragyogott a nap, koradélután volt, javában munkaidő, így különösen nagy és kikapcsoló élmény volt a csent séta, aminek meghatározó eleme volt a levegőben terjengő lótrágya szaga :) és kedvencem: a szélkerék. Bár csak 60 km-re voltam Budapesttől, és utazásom oka sem a legörömtelibb, mégis olyan felszabadult voltam, ott a semmiben gyalogolva.

Amikor, többek közt azt is végig gondoltam, hogy valóban mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Talán utoljára egyetemista korszakomban voltam ennyire spontán utazó, és azt is kitaláltam fogok ilyen spontán kirándulásokat tenni, országunk apró kis településeibe. Ha van kedvetek csatlakozni jelezzétek :)!

Legrövidebb hétvége

Nem csak hogy dolgozni kellett szombaton, de még órát is kell állítani, így van szerencsénk a legrövidebb hétvégéhez az évben. Hajrá! Használja ki mindenki a legjobb tudása szerint :))

Timing

Nem is tudom miért ragaszkodtam, egyáltalán én ragaszkodtam-e a januári síeléshez? Egy biztos többet nem teszem, a márciusihoz ragaszkodom majd!!!! :)

Klassz hogy a faluban tavasz van, a hegyen pedig még mindig több méternyi hó kényeztet.

LÁNCREAKCIÓ

Volt aki sajnos felszerelésből adódó problémák miatt idén sem tudott megtanulni síelni, lévén úgy fájt a lába, hogy felcsatolni sem tudott, de így legalább remekül megfigyelhetett mindent s jókat kirándult, mikor az utolsó napon beszélgettünk, azt mondta, hogy ő figyelt és azt szeretné ha jövőre én tanítanám meg síelni. (Tudom, mint mondtam: értem és megértem az ilyenkor belőletek kiszakadó hahotát... de tényleg ügyesen megtanultak a csajok a felügyeletem alatt síelni, na :)) Mire én azt feleltem, hogy nem nem jövőre majd az idei csibék tanítják meg, mert én önző módon síelni fogok, és élvezni :)

KISCSIBÉK

Akikkel korábban együtt síeltem, azok hitetlenül olvassák a következő sorokat, tudom és értem, sőt megértem, de mégis igaz :)

A társaság -akikkel utaztam- egy részének még soha nem volt síléc a lábán, így ésszerűnek tűnt oktatóhoz fordulni az ügyben, akiket végül sem oktatói sem más minőségükben nem kívánok itt és most minősíteni, maradjunk abban kedves srácok voltak.

Szóval a kedves srácok nem hozták a csajok hozzájuk fűzött oktatói! reményeiket, így mi tettünk nekik javaslatokat hogyan gyakoroljanak, miket csináljanak, hogyan forduljanak.... amiket ők egy idő után kitartóan gyakoroltak is, ekkor úgy gondoltuk ideje hosszabb, kalandosabb pályára merészkedniük. Elindultunk hát, én elöl, tanulóink követtek mint a kiscsibék és K pedig zárta a sort, ügyelt az esetleg elkodorgó csibékre. Vicces volt ahogy a pálya széléről rám mosolygtak, kifejezve milyen gondos csibeanyó vagyok :). Tudom számomra is hihetetlen de tudok úgy haladni hogy, nem csak hogy a tájban gyönyörködök, de akár hátrafelé nézek, és korrigálom a csibéket. Akik nagyon ügyesek voltak, ezúton is gratulálok.

SÍKRESSZ

Mint említettem idén nagy elhatározásokkal és legalább akkora elánnal készültem a síelésre, bár indulás előtt kedvemet szegték de, hogy klasszikust idézzek: Mindegyis, hagyjuk!

Szóval azon túl, hogy már hónapokkal előtte rendszeresen sportoltam, ellenőriztem és rendbe rakattam a felszerelést, napokat járkáltam a bakkancsban, még a síkreszt is újra olvastam, na nem mintha olyan bonyolult lenne, de mint említettem, marha komolyan vettem a témát :).

S nem csak, hogy elolvastam, de úgy kezeltem mint az úttörők 12 pontját :).

Így az egyik leggyakoribb mondatom a May I help U? volt :) ha valaki elesett én ott teremtem :), na nem ilyen durván, vér macsókat nem kívántam vérig sérteni :). Általános megállapítás, hogy egy férfi még ha méterekre tőle hullott a szemüvege, botja akkor sem kér belőle, hogy egy nő, akinek épp útjába esik odavigye...

De amire viszont büszke vagyok, az az, hogy nem csak szajkóztam a fenti mondatot, de hittem is hogy tudok segíteni.... és végre ki is próbálhattam magam, egy kisgyerek vergődött egy jeges pályaszakaszon, a szülei gondolom valahol lentebb várhatták, mert a közelben nem voltak, mire én oda síeltem pont a gyerkőc mellé, és felsegítettem, naggggggyon jó érzés volt. Ez is :)

MERRE?

Az úgy alakult, hogy az eslő nap ragyogó időjárása nem tartott soká... második nap akkora vihar volt, fújt a szél, nagy pelyhekben kavargott a hó, a síelés még csak-csak élvezhető volt, de a felvonózás semmiképp sem, ekkor értettem meg először, hogy miért is hordanak néhányan maszkot, én is vágytam ott, akkor egyre, hiányában úgy döntöttem, nem kínzom magam tovább.

Majd jött a harmadik nap, amikor is a nap nem tisztelt meg bennünket, de legalább nem volt olyan zord az idő, így hosszabb túrát terveztünk, amikor felértünk a csúcsra már kezdett alászállni a köd és hulldogált a hó, jeleztem gyosran döntsük el, hogy lécen vagy kabinban hagyjuk el a hegyet, döntöttünk, mit nekünk, köd, hó; mire komolyra fordul rég lent leszünk, így neki indultunk, s a hó csak egyre hullott és hullott mi meg csak szaggattunk és szaggattunk, még a csúcson benéztük, hogy vigyázni kell, mert van ahol a pályák összekuszálodnak és nem mind oda megy ami nekünk jó a haza transzferhez...

Ahogy síeltünk egyszer csak olyan érzésünk támad mintha nem a legjobb úton járnánk.... pár pillanatnyi tanakodás és hiába való térképbámulás után arra járt egy oktató ruhás egyén, lelkesen érdeklődtem, hogy melyik út visz minket az úticélunkhoz? mire közölte: That way! és ő ment tovább a másik irányba, most már tudom, már akkor gyanút kellett volna fognom... Hát a that way az bizony térdig érő szűzhó volt, de ha ő mondja, mégis csak ő a pirosruhás...így neki estünk a szűzhónak .... egy idő után szó szerint :) Majd ráleltünk egy pályára, ami továbbra sem tűnt a megfelelőnek, így lecsatoltam és gyalogszer felderítettem az erdei útakon a környéket, majd egész hamar rátaláltam arra az útra amin valószínűleg a piros ruhás is távozott, (kiegészítő infoként: többen álltak a pályák szélén térképpel,) elmondhatjuk nem igazán volt az a rész jól kitáblázva...

Szóval mikor visszataláltunk a helyes útra akkor már igen csak kellett síetni, egyrészt mert egyre nagyobb volt a vihar, másrészt mert a legutolsó felvonó hamarsoan zárt...

A körülmények egyre rosszabbak voltak, de magamat is megleptem mennyire nem aggasztott s csak mentem és mentem, végül elértük az utolsó felvonót, egy élménnyel gazdagabb lettem, szuper volt!

BOT

Most őszintén! Ti tudtátok? És nem mondtátok el nekem?????

Meggyőződésem volt, hogy a síbot csak azért van, hogy azt higgyük biztonságban vagyunk, segít az egyensúlyozásban, vagy lökni magad a síkon vagy mit tom’ én, de egy biztos: túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Erre mi derül ki???

Az úgy történt, hogy első nap mikor hazafelé vettem az irányt, úgy döntöttem nem felvonóval hanem lécen teszem meg, egy srác hívjuk T-nek, csatlakozott hozzám, mondván, jó pályának tűnik… Nem tiltakoztam, majd gondoltam ha már együtt csúszunk megkérdezem mióta snowbordozik? Mire a válasz 10, azaz tíz év volt… mire jeleztem, hogy akkor talán nem én vagyok az ideális partner a számára, de ő kitartónak bizonyult így együtt indultunk, majd miközben próbálkoztam a szép, szabályos, párhuzamos léccel való síeléssel, jeleztem neki, hajrá menjen, mert én most ezt meg kell hogy tanuljam…. (nagy elhatározásokkal vágtam neki az idei síelésnek :)!!!)
Mire azt mondta azt pont tudja, hogyan kell:szóval, amerre szeretnék fordulni arra szúrjam le a botot.
Magamban: Hogy????? egy snowbordos, kinek sosem volt léc a lábán tanít síelni? és különben is miért lenne párhuzamos a lábam, attól ha leszúrom a botom??? De szót fogadtam, kipróbáltam, és valóban!!!! Na és akkor egyúttal fel is háborodtam!!!! Ha tudtátok, miért nem mondtátok??
s mire leértünk a pályán már párhuzamos léccel síeltem. Köszönöm :) kinek neve T :).

FORRALT BOR

A szervezők már az úton reklámozták, hogy első este kollektív forraltborozás lesz, 20:00-kor, valószínűleg a parkolóban.
A csajok már 19:58-kor menetkészek voltak, mire meglepetten kérdeztem, hogy csak nem pont nyolcra szeretnének érkezni? Na, ne má’ :), egy hölgy mindig késsen egy kicsit több pedig többet :). Nem sokáig sikerült késleltetni az indulást, 20:20 körül beadtam a derekam… és elindultunk.
Megvallom, én arra sem számítottam, hogy valóban lesz forralt borozás, de arra, hogy nyolckor valóban ott is van majdnem mindenki arra ugye egyáltalán nem, így mire érkeztünk már volt tömeg, hangulat és még forralt bor is… egész jó :). Ami hangulatos kis tűzön forrt…
Javában folyik az ismerkedés, jópofa és annak vélt beszólások cikáznak a levegőben.. mikor is a távolban feltűnik egy rendőrautó villódzó kékfénye, majd perceken belül egy nagyobb autó még nagyobb fénye.. kíváncsian figyelünk vajon mi lehet? Esemény van a faluban????
Erre, kiderült hozzánk érkeztek, mivel az esti fakultatív programmal csak két helyen sértettünk törvényt:
1, közterületen alkoholt fogyasztunk,
2, közterületen tűzet gyújtottunk (nem én voltam!! :))
Próbáltuk meggyőzni a köz biztonságáért felelős személyeket, sikertelenül, felkértek hörpintsük fel poharunkat, a tűzet viszont mindenképp eloltják…. És meg is tették…. Wow!! Végre mindenki láthatta, hogyan is működik egy valódi, nem Lego tűzoltó autó ;). Meg kell hagyni a francia tűzoltók igen lelkiismeretesen dolgoztak vagy 5-en oltották, s vagy 10 percig locsolták a pindur tüzecskét, (ezt többen megörökítették mobiljukon, amint megkapom az ígért felvételeket megosztom Veletek is)….
Nem örültünk neki….majd elmondták, hogy a maradék bort pedig vagy gyorsan megisszuk vagy ki kell önteniük, a válasz egyértelmű volt, áthelyeztük a helyszínt a recepció elé, és kiittuk az üstöt… :)

Élmények

Már épp ideje megírnom, mielőtt tompulnának az emlékek :). Rajta

22,5 óra

Eddig ha valaki azt mondta, hogy "Úristen csak ne busszal..." sose értettem, roppant kényelmesen utaztam bárhova.... igen ám, de azt kihagytam a számításból hogy mindig volt lehetőségem valahova tenni lábam, hajtani a fejem.... nos, most már értek mindent, valóban legközelebb én is kétszer meggondolom busszal utazzak-e. De ettől több negatív sort a következő postokban nem olvastok :).

Tininindzsa élménybeszámol

Mivel baráti nyomásra kommunikációs eszközöket hátrahagyva utaztam, így most igyekszem emlékezni és megosztani Veletek az élményeimet.

Több, rövidebb bejegyzésre számathattok :)

Tavasz

Bár ha kinézel az ablakon nem úgy tűnik, és ez még csak meterológiai, de kétségtelenül meg tudom erősíteni: itt van!!! érzem a huncutot minden porcikámban :)

Néhány a relax innentől kötelezően idézendő pillanataiból...

"Neked van piercing a tupidban?"

"Megsimogathatom??? Terápiás."

"- Drágám Te most rajtam nevetsz?
- Nem édesem most pont alattad, de ha szeretnéd nevethetek rajtad is.... "



és persze a váááááááááááááááááááááááááááááááá

Szeresd a tested bébi!! :)

Tegnap egyetlen fülkében sem jártam itt a szauna részlegben, azt hittem azért van ellenemre a pucérkodás mert antiszoc. vagyok, és az meg azért mert olyan mintha nem akarná az univerzum hogy síelni menjek… de erről majd később részletesen…
De nem, mára már tudtam tenni-venni, intézkedni vannak más alternatívák és egyáltalán nem vagyok morc géza… és mégis itt ülök fürdőruhában. Gyakorlatilag tök egyedül, mindenki más pucccérkodik, senkit nem zavar a meztelenkedés csak engem, és bizony azért mert hiába fut most már a sharon2.3 eredményeket felmutatva, nem szeretem a testem, sőt…. Megoldást kell találnom!

..............és itt eltekintenék a képes illusztrációtól :), ugye megértitek? ;)

After eight

Vacsora után, újra úgy gondoltuk a wellnessben a helyünk, meglepő mennyivel nyugodtabb voltam, hogy el tudtam intézni vacsora időben azokat a dolgokat, amik aggasztottak. Így immár olyan vidáman lubickoltam, mint egy delfin :) .
Nem voltunk sokan azzal a gondolattal, hogy evés után jól jön egy kis mozgás, így újra előfordult hogy egymagam bitoroltam az egész úszómedencét. És mivel egyik barátnőnk, jó kapcsolatot ápol :) a medencés fiúval, így megtette nekünk, hogy lekapcsolta és csak halvány fények világították meg a vizet. Még gyönyörűbb élményben volt részem, mint napközben…
Gondolatban nem egy medencében, hanem egy álom kék lagúnában voltam, és gondolatban nem csak a víz simogatott….

Álmodj királylány....

Mint említettem végül igen csak antiszociális voltam mert ha nem úsztam akkor egy ágyikóban faltam a sorokat... a lányok néha rám néztek, vagy volt hogy mellém szegődtek pihenni, gondoltam megosztom velük egy gondolatom ami úszás közben támadt.

Szóval….Akkor amikor egyedül úsztam ragyogó napsütésben azt gondoltam, hogy jó lenne ha a medence végénél egyszer csak Ő/ő :) ott állna egy frissítő üde koktéllal a kezében, lehajolna és kiemelkednék a vízből, megcsókolna, majd kortyolnék egyet az üdítőből, és mosolyogva úsznék tovább……
A csajok végig hallgattak, majd mondták nem akartak megszakítani de…. (és ismeritek a dallamot): ÁLMODJ KIRÁLYLÁNY….

Hát én álmodok is :)

Imádok úszni

Azt is be kell vallani, hogy a korábban részletezett Caramell hotel wellness részlege a szállodához képest kicsi, és talán csalódás, de szerencsére, itt van a szomszédságban a Radisson, aminek a wellness szekciója biztosan az országban az egyik legjobb, megérdemli az öt csillagot, mind az élmény mind az úszó medencéje megfelelő méretű, a szauna részleg pedig olyan gazdag, hogy fárasztana részletesen leírni :) így inkább nézzétek meg :).

Így a második napot itt töltöttük, és ahogy a csajokat nézem harmadikat is ott fogjuk :).

Arra kellett rájönnöm ismét, illetve abban nyertem megerősítést, hogy ha valamit nem szeretnél igazán, a köz, a többiek miatt ne tedd. Én szívem szerint az említett kuckós fotelben olvastam volna a születésnapomra kapott könyvek egyikét, illetve gondoltam feszengek a fitnesz teremben....., de mivel ezt csak én szerettem volna, és gondoltam ne legyek különc, így a többiekkel tartottam, és hiába a sok csábító pihentető és feltöltő kis fülke, engem csak az motivált hogy egy pihenő ágyban olvashassak.... Na meg az úszás.

Hinnétek, hogy annak ellenére, hogy a szálloda és a pihenő ágyak fullon vannak, volt akkor szerencsém, hogy az úszó medencében a ragyogó napsütésben egyedül szeltem a habokat? Pedig volt.

És újra megállapítottam, hogy imádok úszni, imádok a gondolataimban elmerülni, álmodozni miközben testem teszi a dolgát, imádom ahogy a víz körül ölel, és bársonyosan simogat.

Örülök, hogy ez a mozgás forma nem marat ki az életemből, és tényleg sajnálok, mindenkit aki nem tud, és el sem tudom képzelni, hogy lehettem meg nélküle, korábban.

„Pihenni bárhol tud, nálunk újjászületik.”

A mottója a helynek, ahova a csajok csábítottak; mesés, a hotel a feng-shui szabályai szerint van berendezve, és bár sok sokcsillagos szállodához volt már szerencsém, a szállodarésze talán ennek győzött meg a legjobban, valóban harmónia árad mindenből és tényleg kikapcsolódsz, a szobák tágasak és hangulatosak. Jól megfér egy óriás olvasó fotel egy kedves lámpával, tényleg kuckós olvasásra csábít, és még arra is gondoltak hogy a roppant kényelmes franciaágy körül még sejtelmes hangulatfényt is beépítettek, szóval, ha nem csajszipartyzni jössz :), akkor fixen a minibárból tartanátok fent az energiaszintetek és ki sem mozdultok a szobából :)).

De nem csak a szoba érdemli meg, hogy sorokat és energiát szánjak rá, de a hely ahogy van, mindenütt orchideák, de még az ajtók mellett is, több szinten különböző hangulatú hencsergő sarkok, tarka mozaik mécsesek, és még a reggelinél is hangulatos relaxáló zene szól..... itt tényleg fel lehet töltődni :).

(www.caramell.hu)

Madonna

Igen, igen, igen, igen :)) van GC jegyem!!! :)

Magyarázom…

...a bizonyítványom, avagy hova tűnt a kezdeti lelkesedés???...

Szóval .. :) alapvetően két nagy szünetre osztanám a távolmaradásom, az első az 2 hete történt, és annak ellenére, hogy jó dolgok, olyan dolgok, amikre valamikor vágytam valóra váltak, (de mindenkép elkezdődött egy folyamat,) iszonyatos belső feszültségben éltem, nem tudtam örülni a jónak, sem, :) csak zuhantam mélyre és mélyebbre a depiben...nem meglepő módon írni sem volt kedvem, semmihez…
Ezt követte, mint már megfigyeltem egy „önpusztító magatartás” ami nem is annyira önpusztító, csak egyszerűen lehetetlen olyan programra invitálni amire nemet mondanék :). Így a múlt hét az igennek jegyében telt, aminek eredményeképp - azokon túl, hogy mindennap munka után még legalább két szórakoztató programmal rendelkeztem- igent mondtam egy mini wellness kikapcsolódásra is. Erről biztosan beszámolok részletesen is később.

Mert visszatértem :).

Új nap, új reggel

Már tegnap este jól felrázta Holle anyó a párnáját, mikor haza indultam már nagy pelyhekben hullott a hó, és éjszaka csak hullott és hullott a fehérség,…. és én bár köztudottan nem jól viselem a reggeleket, a mait valamiért, mégis csak különösen élveztem, még sötét volt, de már hólapátok csuszatolása zavarta meg a csendet, hát igen nem alszom túl jól, ha erre felébredek…de nem is ez a lényeg, Kezdődött egy lapát zajával közvetlen a házunk tövében, Apukám lapátolta a havat, majd folyamatosan adták át a terepet és a reggeli szorgoskodást a lapátok s szomszédok egymásnak.

Mikor elindultam, már minden ház előtt el volt takarítva a hó és az úttest gyönyörű fehér volt, korábban indultam egy kicsivel hogy képekben is megörökítsem ezt a szép reggelt. Ragyogóan éreztem magam, kedélyesen lesétáltam a vasúthoz, hogy bejussak a nagy Budapestre :).

És itt mi várt? Kosz, latyak; fehéret, havat csak elvétve autók tetején látni……

meg szerencsére itt a Parkban szemközt az irodámmal… azt tervezem az ebédidőt ott töltöm, megkeresem az itt elrejtett szépségeket is

szerencsesüti 1

„Hogy jobb kedved legyen” szerencsesütimben az alábbit találtam:
„Rossz úton jár az aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni” by J.K. Rowling
Ok, megpróbálom, mármint lehetőségeimhez mérten, mert az álmaimhoz ragaszkodok, de igyekszem mellette élni is ;) , de azért az, hogy a Harry Potter szerzőjétől, - akinek fantázia világa közismerten nem szegényes- kapom ezt meg, ez meglepett. Hisz egész jó kis várat építhetett az álmaiból ;). Kívánok magamnak is hasonlókat :).

Felnézel az égre?

Őszintén milyen gyakran nézel fel az égre, vagy csak fel?
Amikor haladsz innen-oda, mit látsz? Csak a különböző járda burkolatokat, útjelző táblákat? Tény, hogy sem a köztisztaság, sem a közlekedési morál nem épp példás, és óvatosan kell jönni-menni a városban, de felnézünk? Látunk? vagy csak a gondolatainkba merülve, tervezve az adott napi, - vagy csak a hátralévő teendőket- haladunk A-ból B-be?
Hányszor nézel fel? Látsz valamit 180 cm felett? Észreveszed az új kandelábert? A bazilika tornyának éjszakai pompáját? Észreveszed az új homlokzatokat? régiek szépségét? Vagy csak hogy aznap épp mennyire kék az ég?
Én se néztem fel sokáig, és ami a legmeglepőbb, ezen felismerésemet évekkel ezelőtt egy fiúnak köszönhettem, aki munkába menet megjegyezte hogy ma tiszta a levegő, mert a Duna felett olyan szép az ég… Mi??? Oké az is lehet hogy ez volt utunk romantika része ;) de én inkább azt vettem le, hogy csak én vagyok ilyen vakegér aki saját gondjaiba belefeledkezve gyakorlatilag nem lát túl az auráján :) , nem veszi észre a körülötte lévő világot?
És tényleg milyen szép mindennapi apró dolgok vannak, ha távolabb nézünk a cipő orránál.

Most érkezett a hír :) : egy kollégámnak ma le kellett volna néznie, az előbb említett köztisztaság miatt… de nézzük onnan, hogy szerencsés, mert biztos látott valami szépet közben :)