KISCSIBÉK

Akikkel korábban együtt síeltem, azok hitetlenül olvassák a következő sorokat, tudom és értem, sőt megértem, de mégis igaz :)

A társaság -akikkel utaztam- egy részének még soha nem volt síléc a lábán, így ésszerűnek tűnt oktatóhoz fordulni az ügyben, akiket végül sem oktatói sem más minőségükben nem kívánok itt és most minősíteni, maradjunk abban kedves srácok voltak.

Szóval a kedves srácok nem hozták a csajok hozzájuk fűzött oktatói! reményeiket, így mi tettünk nekik javaslatokat hogyan gyakoroljanak, miket csináljanak, hogyan forduljanak.... amiket ők egy idő után kitartóan gyakoroltak is, ekkor úgy gondoltuk ideje hosszabb, kalandosabb pályára merészkedniük. Elindultunk hát, én elöl, tanulóink követtek mint a kiscsibék és K pedig zárta a sort, ügyelt az esetleg elkodorgó csibékre. Vicces volt ahogy a pálya széléről rám mosolygtak, kifejezve milyen gondos csibeanyó vagyok :). Tudom számomra is hihetetlen de tudok úgy haladni hogy, nem csak hogy a tájban gyönyörködök, de akár hátrafelé nézek, és korrigálom a csibéket. Akik nagyon ügyesek voltak, ezúton is gratulálok.