Az úgy alakult, hogy az eslő nap ragyogó időjárása nem tartott soká... második nap akkora vihar volt, fújt a szél, nagy pelyhekben kavargott a hó, a síelés még csak-csak élvezhető volt, de a felvonózás semmiképp sem, ekkor értettem meg először, hogy miért is hordanak néhányan maszkot, én is vágytam ott, akkor egyre, hiányában úgy döntöttem, nem kínzom magam tovább.
Majd jött a harmadik nap, amikor is a nap nem tisztelt meg bennünket, de legalább nem volt olyan zord az idő, így hosszabb túrát terveztünk, amikor felértünk a csúcsra már kezdett alászállni a köd és hulldogált a hó, jeleztem gyosran döntsük el, hogy lécen vagy kabinban hagyjuk el a hegyet, döntöttünk, mit nekünk, köd, hó; mire komolyra fordul rég lent leszünk, így neki indultunk, s a hó csak egyre hullott és hullott mi meg csak szaggattunk és szaggattunk, még a csúcson benéztük, hogy vigyázni kell, mert van ahol a pályák összekuszálodnak és nem mind oda megy ami nekünk jó a haza transzferhez...
Ahogy síeltünk egyszer csak olyan érzésünk támad mintha nem a legjobb úton járnánk.... pár pillanatnyi tanakodás és hiába való térképbámulás után arra járt egy oktató ruhás egyén, lelkesen érdeklődtem, hogy melyik út visz minket az úticélunkhoz? mire közölte: That way! és ő ment tovább a másik irányba, most már tudom, már akkor gyanút kellett volna fognom... Hát a that way az bizony térdig érő szűzhó volt, de ha ő mondja, mégis csak ő a pirosruhás...így neki estünk a szűzhónak .... egy idő után szó szerint :) Majd ráleltünk egy pályára, ami továbbra sem tűnt a megfelelőnek, így lecsatoltam és gyalogszer felderítettem az erdei útakon a környéket, majd egész hamar rátaláltam arra az útra amin valószínűleg a piros ruhás is távozott, (kiegészítő infoként: többen álltak a pályák szélén térképpel,) elmondhatjuk nem igazán volt az a rész jól kitáblázva...
Szóval mikor visszataláltunk a helyes útra akkor már igen csak kellett síetni, egyrészt mert egyre nagyobb volt a vihar, másrészt mert a legutolsó felvonó hamarsoan zárt...
A körülmények egyre rosszabbak voltak, de magamat is megleptem mennyire nem aggasztott s csak mentem és mentem, végül elértük az utolsó felvonót, egy élménnyel gazdagabb lettem, szuper volt!
2 megjegyzés:
de jó! ez nagyon klassz lehetett, mármint a szűzhó :) amúgy meg én is úgy vélem, hogy az ember ugyis hazajut vhogyan, ergo nem tudja lekésni a felvonót/buszt/stb, talán egy kicsit kellemetlenebb ;)
bár én nem tudok és nem vágyom a síelést, ez igazán remek kaland lehetett! ügyes voltál, büszke vagyok rád:)!
Megjegyzés küldése