Tíz év

Tíz évvel ezelőtt az egyik barátnőm bemutatott a srácnak, akivel akkor ismerkedett meg, ( a korábban említett ismerkedés-imponálás fázis), már nem emlékszem mit mondtam, vagy kérdeztem az első 5 percben, de arra igen, hogy a barátnőm úgy reagálta a srác kérdő tekintetét, hogy „ne is foglalkozz vele, diplomás”…. Azt gondoltam az az intelligens megoldás hogy nem reagálok ( tekintettel léve a korábban említett fázisra)…

Teltek az évek, abból a társaságból továbbra is jöttek a megjegyzések, a negatív felhangú megjegyzések, egy idő után finoman utaltam rá, hogy mindenki maga szerencséjének kovácsa, mindenki maga dönt, hogyan indul az Életnek. Volt aki úgy döntött továbbtanul s volt aki nem… de ennek jelentősége baráti kapcsolatokban nincs, nem kellene lennie. Majd ahogy ők durvultak én is; hogy arról hogy ők nem tanultak arról én nem tehetek. .... Valamiért támadások csak abból az irányból indultak…. továbbra is kérdezem: minek?

Tíz év telt el, de az említett társaság tagjai ma is hangot adnak… -bár szerintük biztosan finomabban - változatlan véleményüknek: hogy az a baj, hogy tudományosan közelítünk mindent és az Élethez meg hülyék vagyunk, semmit nem tudunk megoldani, csak elméleteket gyártunk, hasztalan tagja vagyunk a társadalomnak, magasabb fizetésért mint ők csináljuk a semmit, mi diplomások. Már rájuk hagyom, ez az ő bajuk, ő harcuk, önmagukkal….

Történt, a minap hogy megint elhangzott, más szövegkörnyezetben, de megint ott volt az utalás a barátnőmtől, hogy diplomás… megint, mint negatív jelző.

Ő észre se vette mit mondott, és én meg úgy gondoltam nem ér annyit, hogy jelezzem egyet nem értésem….

Van ami nem változik….

Okos enged ;)

MKDSZSZ #7

I'm not sorry
I'm not your bitch don't hang your shit on me

"légy a plafonon"

avagy mindent túlelemzünk...túlgondolunk...túlálmodunk...túlreagálunk...?!

 

"Miért akarnak a nők mindig helyre hozni valamit amit nem kellene?"

Feedback

Gondoltam kipróbálom a "közvéleménykutatás" funkciót :) kattintgassatok a jobb oldali válaszokra :) thnx

This one for the ladies

"Ladies! have you ever had a best friend who wanted to do everything you wanted to do, including f*ck your boyfriend?"

Nos vagy a barátnő(k) még jobb(ak), vagy a boyfriend(ek) nem volt(ak) elég jó(k) ;) :D :D vagy…

Szabad idő

Tegnap P. megkérdezte na és mi a programom hétvégére? Mondtam semmi, pár órát tanítok, ennyi. Nane ez szokatlan, mondtam valóban, de ez van. Később este B. is megkérdezte mit csinálok a hétvégén, adtam a korábbi választ, mire hogy-hogy? Valóban nem tudom, hogy alakult a szokásomtól eltérően,  nincs semmi programom hétvégére.

Gyerekkoromban nem voltam egy könyvmoly, inkább logikai feladatokat oldottam meg, és rajzoltam; majd nyitottam a könyvek világába, először a kötelezőkön kívül csak azt olvastam el amit barátaim ajánlottak: érdemes, majd már magam barangoltam az irodalomban. Véget értek a laza iskola évek, és lassan a munka, barátok, párkapcsolat mellett egyre kevesebb idő jutott rá. Majd úgy alakult, hogy jelentős időm felszabadult ;) s újra könyvet ragadtam. Jó darabig TVt sem vettem, szabadidőmben csak olvastam vagy zenét hallgattam. Volt, hogy folyton olvastam, még menet közben is (ha határozottan egy egyenes haladsz, nem mész neki senkinek), s arra gondoltam hogy, hogy hagyhattam ki évekig. Eldöntöttem, minimum két hetente új könyvbe kell kezdenem. Egy jó darabig tartottam is magam hozzá, sőt; majd újabb kihívások csábítottak, egy saját cég sok energiát vesz igénybe, szabadidőmben alkottam, gondolkodtam. Az olvasás újra perifériára szorult. Havonta rágtam át magam egy-egy művön.

A szabad hétvégémen, gondoltam újra hódolok a délelőtti ágyban olvasásnak, s el is kezdtem egy eddig remeknek tűnő könyvet (A kabbalista).

A tanítás után hazafelé élveztem a csodálatos meleg tavaszi napsütést, a zöld illatot a levegőben, és rájöttem, nem gond az ha nincs programom, hisz egyedül is elmehetek a fényképezőgépemmel kirándulni a mi kis techtonikusan perforált (vagy preformált? ;)) völgyünkbe. :).

Sőt kombinálom, egy pokrócot is viszek s olvasok a természet ölén :)

Mi ez, ha nem jó program?

Show must go on :)

Csörög a telefon, felveszem, a másik oldalon: Táncolsz? vagy énekelsz? vagy mindkettő? mondtam mindkettő, majd lehalkítottam a zenét... Szeretek zenét hallgatni, táncolni, énekelni, imádok reggel zenére ébredni, s reggel inkább táncolok mint sminkelek, szoktam sikítani amikor koncert dvdre tombolok, és ha épp ugráló köteleznek a koncerten én is előveszem, ami szobában törött kézzel nem egyszerű... ;) B. azt mondja ez nem sztenderd, nem mindenki csinálja. Tényleg? Miért nem?

"You know I feel it in my heartbeat

It may feel... old to you... but to me... it feels new

You know I feel it in my heartbeat

Don't you know... can't you see... when I dance... I feel free

Which makes me feel like the only one (The only one)"

"Beszéljünk erről..

Szexualitás"- volt a címe a kis piros könyvnek, ami tudom sokatok polcán ott hentereg, mióta a gimiben biológia tanárunk rákérdezett kinek rendelheti meg. Egy embert kivéve az egész osztály megvette. (Ő már mindent tudott ;)) Nem feltétlen beszéltünk róla, hisz az is lehet nem is volt miről ;) de a könyvet forgattuk, felvilágosodtunk :)

Aztán már beszéltünk is róla, emlékszem a „na ne! Te még nem? Pedig próbáld ki, nagyon jó” tanácsra T-től :), a 100*szép magazin tabuk nélkül rovatára, amit mindig kielemeztünk B-vel.

A barátainkkal beszélünk róla, ez természetes, de emlékszem mennyire meglepett, amikor a fősulin a kollégiumi szobatársam miközben veszettül készültünk a másnapi vizsgára, feltette a kérdést, hogy kérdezhet valamit? Mondtam természetesen, nem gondoltam, hogy a téma a sex és a kérdése annyira konkrét; a tanulásnak annyi lett, de másnap mindketten négyest kaptunk :) pedig nem anatómia vizsga volt ;) . És onnantól beszéltünk róla, nem folyton de gyakran.

Aztán felnőttünk, s a csajokkal ha úgy akad beszélünk róla, van akikkel gyakrabban akad úgy s van akikkel ritkábban.

Az én szüleim tabuként kezelték a témát s egy két lazább szülőpárostól eltekintve szerintem legtöbbünk ezt tudja nyilatkozni. Nagyszüleink sose beszéltek róla, szüleink próbálták másképp kezelni, és jöttek a méhecskével, meg hogy van-e kérdésünk, persze nem volt, megbeszéltük magunk közt, és lapozgattuk a kis piros könyvet….

Na de hogy ez most hogy jön ide? Hát úgy, hogy minap egy levelezés kapcsán kiderült a baráti körömben is van akinek a témakörrel kapcsolatban problémája van, amit nem feltétlen szüntet meg ha beszélünk róla, de segíthet. Így arra bíztatok mindenkit beszéljen róla!

És legyen „jó” mindenkinek :)

Klassz

Klassz napom volt, csodálatos társaságban megnéztem a Deagstól Picassoig-et, tetszett, érdemes volt, egy kettőt szívesen elhoztam volna :), majd egy indiai étteremben ebédeltünk, belesétáltunk az interaktív szökőkútba, ami mókás, de lenne mit változtatni rajta :). Egy isteni forró csoki után az új Alexandra jól sikerült kávézójában, megvettem ikonom legújabb CD/DVD-jét. Mindezt nagyon jó társaságban éltem meg, a nap ragyogott, igazi tavasz volt, jókat beszélgettünk, ismét tanultam, nevettünk. Több ilyen élmény, öröm gazdag napot kellene magunknak ajándékozni, hisz nem azért élünk hogy dolgozzunk, kell néha egy szabadnap ;)

Mikor nevetettek úgy utoljára, hogy a könnyetek csorgott?

Én tegnap. Hogy miért ne kérdezzétek, okom nem volt rá, vicceset se mondott senki, egyszer csak elkezdtem nevetni, majd nem tudtam abba hagyni hosszú percekig, a könnyem csorgott… (mivel ezt a műsort épp tanítás közben vágtam le, nem tűntem valami autentikus tanárnak…de talán a tolerálhatón belül volt :) ?).

A lényeg, hogy szuper érzés volt, ha tudnám mitől, azt tenném mindig.

Imádok nevetni.

„Imádok adni, imádok kapni,

Imádok önfeledten boldogan kacagni.”

Bébi bumm

A húsvéti nyúl három édes kis manót :) is  hozott, barátaimhoz. Szeretettel köszöntöm idekint Bertit, Barnabást és Kingát!

Movie 1.

Tisztában vagyok vele, hogy mostanában nem vagyok valami mélyen szántó, oka van, erről majd máskor.

Nem szoktam filmekről irkálni, és ha ha tenném, sem egy hálovúdi darabot illene boncolgatnom. Így aztán legyen európai :), és a boncolgatást is félre teszem valami művészfilmre ;).

Szimplán nem bírom magamban tartani, hogy mennyire borzalmas estém volt (tudom ez legyen a legnagyobb problémám, ámen) egy filmtől.

Tudom, hogy érteni fogjátok :) A movie a szállító, abból is a 3. A sztori egyikben sem említésre méltó, de a Statham fiú, szép autó, sebesség,.... egy pasi -öltönyben- kvázi másfél órán keresztül folymatosan vezet.... :) megéri a nézelődést, na nem moziban, de a HBO-n, eddig.

J. nem okozott csalódást macsó volt, ahogy kellett, de hogy hogy lehet egy filmbe ennyire csúnya, idegesítően primitív arcú, hihetelen buta szerepű libát  betenni... Komolyan idegesített, minden jelenet amiben feltűnt.  

Nos mivel tudom jól hogy többen hajlamosak vagytok/unk megnézni filmeket Matthew McConaughey pocijáért vagy Jason Statham macsó tekintetéért, így kötelességemnek érzem figyelmeztetni benneteket, hogy a "trilógia" utolsó részét csak nagy önfegyelemmel lehet kibírni.

És akkor nem még beszéltem arról, hogy a sztori átszalad kishazánkon azt Balkánnak beállítva, PGSM és Szaknévsor reklámmal kiegészítve... de nem is fogok.

Mindennapi hőtan-megfigyeléseim 1.

Fontosnak találom megosztani megfigyeléseimet, természetesen prevenciós céllal.

1, Nem tesz jót a head seat mikrofon részének, ha az eszközt az olvasó lámpán tárolod, akármilyen tutti kis helynek tűnik, és színdinamikailag is helyén van a dolog, mert bizony van valami cucc benne ami nem bírja a hőt... így lesz egy head-setből, szimpla fülhallgató.

2, A kapszulás gyógyszereket sem javasolt az éjjeliszekrényeden közvetlen a lámpa alatt tartani, kivéve ha azt nem használod világítás céljából ;) mert mikor később megpróbálod kiszedni a "levélből" a kapszulát az szétrobban a kezedben. Amit nem szabad ilyenkor csinálni hogy, nem baj, alig hullott ki belőle valami és a nagyobbik fele még a kapszula maradékában, a kezedben, így miért ne vedd be.. hát azért mert nem véletlen a burok...

Azt kell mondjam, már szinte biztos, hogy nem véletlen írják rá dolgokra hogy, közvetlen hőtől, fénytől távol tartandó.

Remélem sokat segítettem hétköznapjaitokon. :)

Kicsi-Nagy

"Elmondok" egy roppant elmés :) gondolatomat, ilyen okosakat általában zuhanyzás közben tudok megállapítani. Azaz, vajon boncolgatta-e valaki, mert biztos vagyok benne hogy nem nekem jut eszembe először az, hogy miért van az, hogy ha az ellenkező nem egy képviselőjét kedvesen, pajkosan akarjuk megszólítani, akkor mi gyakran mondjuk azt nagyfiú (meg van a hangsúly?:)) s ők azt nekünk hogy kicsilány???

Már a három éves fiú bűszkén húzza ki magát mikor azt mondod neki hogy de nagy fiú, egy hétévesből már a vagányt hozza elő a hello nagyfiú köszönés, felnőtt férfi társaink pedig szintén értékelik :).

A lányok pedig sohasem kérik ki maguknak hogy ők bizony nagylányok, főleg mikor "nagylányok" lesznek.Viszont elpirulnak a hello kislánytól...

A férfiak ab ovo nagyok szeretnének lenni, mi pedig mindig kicsik? Ösztönösen vágyunk erre a szerepre, mert ez a miénk? Ők nagyok; s védelmeznek? Mi kicsik és akarjuk hogy védelmezzenek?

Azt mondták  nyírjak  vagy írjak... mármint ki, a blogot. Micsoda szélsőséges brutalitás!
menten megmentem! ;)
s felszorom a mostani szösszeneteket.