Kerestem egy levelet, emlékeztem kb mikor írtam így aztán túrtam, túrtam. Közben persze más leveleket is megtaláltam azidőtájból és ha már ott jártam elolvastam. Nagyon meglepődtem, hogy azok a levelek akkor hogy levettek sőt döntöttek a lábamról, most egy-két kicsapongástól eltekintve nem találom olyan szexinek mint akkor, és ahogy olvastam, azon csodálkoztam hogy ezeket hogy ehettem meg.. csak az lehet hogy meg akartam enni, falni.

Persze akadnak időtálló levelek is, -tájékoztatásul ha olvasnának egykori feladók :)- de be kellett hogy lássam igen könnyű levenni engem is a lábamról ha én is akarom :D

egy szippantás a jóból

Szeretném kivetetni az erotikus orr agyamat, azt a szervet ami az agytörzsből továbbítja az illatot, hogy aztán egy emlékhez kösse, szeretném eltávolítatni.

De miért akarja  magát önként szaglásképtelenné tenni?

Megpróbálom érthetően elmagyarázni, tudja volt ez a barátom, akinek szívdögleszően bódító az illata. És valahányszor ilyen illatot érzek eszembe jut a barátom, hogy milyen boldogok voltunk, mielőtt ok nélkül lapátra tett és ettől nagyon szomorú leszek, aztán elfog a düh  és seperc alatt egy kétlábon járó érzelmi roncshalmazzá válok, szóval ekkor jutott eszembe hogyha valahogy kiiktathatnám az orromat, talán még lehetne esélyem egy kvázi normális életre…

Már többször gondolkodtam, hg vajon mi a rosszabb, ha valaki nem lát? vagy ha nem hall? Majd persze rájöttem mindkettő fájdalmasan hiányozna az életemből, ha nem látnék, nem lett volna és lenne részem olyan csodálatos látványokban, amik a végtelen összhangot sugallják, de még csak azt se tudnám hg hg nézek ki.. stb stb, ha nem hallanék, akkor nem tudnám mi az a zene öröme.. szóval rájöttem minden érzékemre feltétlen szükségem van…

Legutóbbi ilyen merengésem csütörtökre esett, majd elhessentettem a merengést és rájöttem még dolgom van, siettem a nyomdába, miután onnan elégedetten távoztam, ahogy sétáltam egy étterem előtt megcsapott egy nagyon finom illat, szippantottam egy mélyet majd tetszését becsukott szemmel, egy „ahhhh” hangocskával fejeztem ki, mosollyal az arcomon, mikor kinyitottam a szemem, velem szemben két pasi mosolygott, látszott rajtuk tetszett nekik amit láttak, én zavarba jöttem elsiettem, s arra gondoltam hg az orrom miért ilyen nagyon érzékeny.

Kiszúrom ha a folyósón dolgozok közül valakinek új parfüme van, de még azt is ha egy megbeszélésre érkezik valaki eltérő illattal az eddig megszokottól. Persze mondanom sem kell, igen van olyan illat ami pedig teljesen összezavar, uralkodik rajtam, és igen nekem is van olyan pasi, akinek az illata lavinaként indít meg… szóval rájöttem ha egy érzékemről le kellene mondanom az a szaglás lenne, nem mondom hg jó lenne, de tény hg az élmények mellett „bajba is sodor”, pont mint fent…

vagy csak ne lenne ilyen nagyon jó…

M10M #....

Egy háromszög egyik épp szomorú, csalódott csúcsával:

-       mióta tart már ez? már több éve, nem?

-       de igen.

-       és jó ez így neked? kellene már neked egy pasi aki csak a tied.

-       hát de, és neked, Barbara? Neked is kellene..

-       nem (nekem olyan kellene akinek csak az övé vagyok)

M10M #...

Kosármeccs után- amit mi csajok buktunk:

- aaa az utolsó tíz percben úgy kínzott egy p.ki, úgy tekergette a hasamat, hg egyáltalán nem tudtam koncentrálni, nem tudom mitől….

- mit ettél?

- padlizsánt, attól lehet?

- igen attól lehet, a „K” betűsektől lehet

- :O

Do you believe in love at first sight
It’s an illusion, I don’t care

Can we get together
I really, I really want to be with you

elég

Day 1.: Ébredés, mit tegyek? háromkor van a legközelebbi programom, na jó akkor megcsinálom a lámpaernyőket… telefon, így irány a hentes hg hugomékhoz érkező konténerpakoló társaságnak legyen mit ennie, én meg a hentes, külön sztori általában egy receptet is kapok a hús mellé, amit üdvözlök :)) sütés főzés, közben persze készül a lámpa (részletesen majd a home, oder a design blogban) majd 3tól komoly felelősségteljes feladatom NIpo szeretgetése, este fél 9ig majd még bevásárlás..

Day 2.: korán ébredés mert megint  fuvarozom öcsémet hugomhoz, majd paradicsomszósz készítés több kg paradicsomból (erről hosszabban majd a kitchen blogban) majd további háziasságom eredménye több üveg lecsó (hihetetlen ez a dunszt dolog). tortát sütöttem, mert a család azt kívánta és maikor azt gondoltam hg vagy egy könyvvel kifekszem a teraszra olvasni vagy elmegyek egy koncertre, de lényeg hg a hétvégén először vasárnap késő du pihenek. Erre csörög a telefonom apa megint rosszul lett, erre én persze kikészülők, egy pillanat alatt az autóba pattanok, könnyek közt megyek, apa már otthon (persze: kislányom! Semmi bajom!) Mindenkit hazaviszek, majd arra gondoltam hg T gyerkőcei kellenek a zaklatott lelkemnek, mert az őszinte gyermeki mosoly és báj a legjobb szer bánatos lelkünknek. Így elugrottam hozzájuk, már későn este hazafelé folyton az járt a fejemben hg annyira elegem van, abból hg ott kell sakkoznom hg be tudjak állni, és hogy olyan jó lenne ha ilyenkor lenne valaki aki azt mondja, minden rendben, majd én beállok, persze vasárnap este lévén otthon volt mindenki, az egész utcából csak én állok be- jogos  a kérdés hg minek- így tudom kb egy esélyem van a jó ívre, persze nem sikerül, de azt gondolom nem baj megoldom, tolatok egyszer csak hopssz mi ez? hát a szomszéd autója, na jó akkor egy kicsit előre hopsz mi ez hát a másik szomszéd autója (és itt nem arról van szó hg métereket haladtam közben pusztán centiket)gyakorlatilag biliárdoztam a szomszédok autóival,  szét nézek szép, beszorultam, ekkor már annyira fáradt volt a lelkem, annyira elegem volt hg szívem szerint nyomtam volna egy telit előre, egy telit hátra hg kiférjek, majd ok ez nem a legoptimálisabb megoldás, az is eszembe jutott hg felcsöngetek minden szomszédot hg álljanak arrébb ha jót akarnak, de szívem szerint csak előre hajtottam volna a fejem a kormányra és sírtam sírtam volna míg magától meg nem oldódik minden, persze tudom hg nem oldódik meg így mély levegő és centinként kiszabadultam. (de tökéletesen értettem a parkolós video pszihológiáját a nőknek rohadtul elegük van a kényelmetlen szituációból és csak kiszabaduljanak, bármi áron, szerencsére én most egy kicsit pasi voltam..) De elegem lett, nagyon elegem…

ps. másnap reggel csekkoltam az autókat senkinek semmi baja, huuuhh

„Te roppant hangulatember vagy” kaptam, „Ha jó kedved van- szárnyalsz..de ha nem, akkor….” akkor nagyon elfáradtam, nem könnyű mindig megtalálni az élet napos oldalát, van hg el el fáradnak a szárnyasok:)

Szőke

Olyan világos vörös  a hajam az utóbbi években , hogy nyaranta szőkére szívja a nap, volt utána hg egy időben meg is tartottam azt a színt, mire egy idő után Sam szólt hg most már festessem vissza  a hajam vörösre mert már kivül belül szőke vagyok, hozzá hülyültem, ő ezt nem bírja...

vettem a kritikát. újra vörös lettem

majd idén nyáron  a magyar bankok sporttalálkozóján:

-és te mit sportolsz?

-semmit

-ő csak szurkólónak jött

- na akkor már vagtyok hárman, a három szőke

-(kikérem magamnak hangon:) -2 szőke egy vörös

- buta tekintetek

- (mire leesik hg én is szőke vagyok, naa ez az igazi szőkeség :D ): ja tényleg, bocs három szőke.

Most komolyan? MIért csinálom?

tudom "mindegy csak a színe legyen vörös:")

közösségi élet :) a gyárral

Már lassan tíz éve na jó még csak 8 nyomom  a gyárban :) ezidő alatt egyszer vettem részt céges rendezvényen, egy karácsonyi partin amikor is az egyik kollégánk kapott elismerést… Határozottan és tudatosan elzárkozom a céges rendezvények, sportnapok, családinapok, júniális, karácsonyi party elöl. Most ki tudja miért, lehet mert olyan győzködött akivel korábban még alig  beszéltem, vagy mert csak bennem volt a mehetnék, de lényeg hg feleleőtlenül (ismét) igent mondtam.

Nem indult jól, mivel későn kaptam meg egy határidős feladatot így hg időn belül maradjunk lekéstem a buszt, Sorpon meg nem itt van, így ugye egy kisebb vagyont voltam kénytelen tankolni az én kis drágámba (na ezért hívják így pl:)), fájt a hasam, szívem szerint nem mentem volna már sehova, de akkor tudom hg évekig hallgathattam volna  a kollégák szurkálódását, így elindultam, többször fájtam annyira hg gondoltam visszafordulok, majd végül nálam Csornánál volt a határ, átbillentem a holtponton, mentem volna bármeddig..

Megérkeztem, kedvesen figyelmesen fogadtak, és számomra meglepő módon az egész hétvége nagyon jól sikerült, remekül éreztem magam, bár nem sportoltam, én szeretek szurkolni is, a főiskolán a kézilabda csapat tök komoly meccseket játszott az egyik program a meccseik voltak, majd az egyetemen is imádtam az egyetemi csapat mérkőzéseit, én a kosárlabdát szeretem a legjobban, az is lehet hg a magas pasik miatt, de le tud kötni :), így most is a kosárcsapatot szurkoltam végig, mint a kabalaállatuk :) jelzem hg nyertek is szépen :)

Nagyon jó volt, egyrészt újra magas pasikat stírölni :D másrészt imádom látni a férfiak nyerni akarását, élvezem a bravúros dobásokat.  A csapat kedves volt befogadott, azóta ha összefutunk beszélgetünk, előtte nem is köszöntünk, a sport valóban egy híd az emberek között.

Mivel én voltam autóval, így egyértelműen én jutottam az eszébe az Ausztriába tervező társaságnak, bár nagy áldozat volt részemről, de hajnalban felkeltem értük,miattuk:) újra bebizonyosodott hg Jolika nélkül elveszett ember vagyok, azt gondoltam vissza csak vissza találok de nem kiderült Ausztria belsejébe tartottam, de szerencsére időben észrevettük( mert már el kellett volna érnünk a határt…).

Fáradtan de élményekkel tanulságokkal telve tértem haza

nem mondom hg legközelebb az elsők közt jelentekezk, de ha a NAVosokkal el tudok menni az ő sportrendezvényeikre akkor talán a kollégáimmal is megprobálhatom, de ezért ezt majd akkor újra gondolom :)

Sziluett

Hazafelé, ahogy mentem a „hegyen”, velem szemben épp ment le  a nap, előttem egy pár összebújva andalgott és ahogy közeledtem feléjük természetesen remek zenei aláfestéssel a sziluettjük annyira tetszett abban a romantikus narancssárga fényben hg évek óta ott akkor először nekem is hiányzott az hg valakivel összebújva andalogjak csak a séta kedvéért.

majd másnap reggel pedig a szivárvány múló csodája várt induláskor

azért egész klassz a világ ha észrevesszük az apró csodaszép pillanatokat J

Zsúr-ok

Az elmúlt egy hónapban két gyerkőc partiján is volt alkalmam részt venni, mint segítség:)

Aztakutyafáját, mennyire kijönnek a különbségek már most fiúk és lányok közt.

Az első Bence bulija volt meghívottak száma 8 (4 fiú 4 lány), volt kertben kincskeresés, táncverseny, trambulinos kérdez felelek, medencés játékok délután 4től este 9ig volt hirdetve de ahogy szoktuk mi még a kicsikkel tovább partiztunk a szokásos CDre :) nagyon jól sikerült buli volt.

A második Gigi bulija volt, meghívottak száma: 14 (11 lány 3 fiú), volt pókfoci, zsákban ugrálás, sorversenyek, ez a buli 3kor kezdődött én 3 óra 20 perckor már kérdeztem az anyukát hg meddig tart, mert a lányok csak sipítoztak, hg ez nem akarnak játszani azt nem akarnak csinálni, kitört a kislábujjuk, ez nem hagyja hintázni, az azt mondta….kemény volt, megvallom hatkor,- ahogy érkezett más felnőtt segítség- elmenekültem.

Egyszer egy beszélgetésben azt mondtam hg nem tudom milyen anya leszek a hirtelen válasz az volt hg az már biztos hg öreg, szóval nem tudom milyen anya leszek de aki nyávog kirakom!

Anyuka barátaim! elismerésem  a tiétek

teljesítmény túra

Az elmúlt években ugye nem könnyű olyan programot ajánlani nekem amire nemet mondok, így történt hg mikor A és G megkérdezte elmegyek-e velük túrázni „Hát persze” volt a válaszom.

Nem tudom miért azt gondoltam pár órát sétálunk egy erdőben és kész, (nem számoltam azzal hg A és G sportemberek akik rendszeresen vesznek részt futó és kerékpárversenyeken)

„A” azt mondta hg túrabakancsban menjek, de én azt gondoltam miért vettem a drága teva szandit ha nem ezért- elvégre túra szandi, így abban jelentem meg, majd sok lúd disznót győz és már rajtam is volt a bakancs, elindultunk, fotókat a csajok csináltak, érdemes lenne elkérnem, megnézni az induláskor készült lelkesedéssel etlit  és a ahogy haladt az idő, azokat… Ugyanis ahelyett hg végig gondoltam volna és max egy alföldi teljesítménytúrára mondtam volna igent egy 22 kmes Budai-hegység-túra résztvevője lettem.

Olyan nagyon távolinak tűnt az első ellenőrző pont. Majd  a második is és így az összes többi talán egy volt ami hip hopp ott termett:).

Biztos egyedül vagyok ezzel de ez volt az első teljesítmény túrám, így aztán megkérdeztem miért kaptuk a kis füzetet? hát hg beleragasszak állomásonként a matricát és beleírják mikor jártunk ott.

És miért? kell ez valahova? utána begyűjtik a füzeteket? nem csak magadnak hg teljesítetted.

Magamnak? minek? Hát hg büszke legyél magadra.

????

Bújtam a térképet hol metszi egymást a túra és a közút? hol stoppolhatnék? hol jár busz? mert okosan (nem is tudtam hg milyen okosan) vittem a bérletem :)), engem nem hajtott a büszkeség feladtam volna, főleg mert úgy gondoltam én hátráltatom a gyakorlott túra csapatot, sőt csak ezért, nagyon nyomasztó érzés volt. De az hg G megharagudna és leszúrna megijesztett így csak mentem és mentem :)

Mi tagadás? kipurcantam, azt hittem pár óra, erre reggel 7kor indultunk otthonról és 5 körül értünk haza. Az autóban elaludtam, G találóan úgy fogalmazott, hg a „lábaid lent beszélgetnek, néznek egymásra hülyén és nyomják a piros gombot: Főnök, főnök itt a gépház, most mi van? mi ez? eddig semmi dolgunk nem volt.. nem bírjuk elég…”

Lemostam magamról a vastagon álló koszt, nem is értem még sose voltam ilyen koszos, sercegtek rajtam a porszemek, törölközőben ülve elképzeltem a fenti csevejt kis krumpli közt a  gépházban, majd kb 5 óra 15kor már mélyen aludtam…