NŐ vagyok?

Volt hogy „A NŐ” ;) voltam, most meg csak vagyok, „a”, „nő” és nagybetű nélkül. A múltat mindig megszépíti az idő, lehet ezért, de azt gondolom régebben sokkal nőiesebb voltam. Egy ideig nem is éreztem a hiányát, de most igen, újra az a kedves, elbűvölő, magával ragadó, NŐ szeretnék lenni. Amit tudom nem elég akarni, belülről kell jönnie. Így most azon leszek, hogy újra el tudjam hinni a bókokat, tudjak elpirulni, zavarba -és nem mindig minden helyzetből a legjobban ki- jönni ;).
Azt is végig gondoltam ez nem egyszerű, így segítséget veszek igénybe :) így most egy darabig olyan zenéket hallgatok, olyan filmeket nézek, olyan könyveket olvasok, amik magávalragadó nőkről szólnak.

Szóval segítsetek :) és használjátok a comment mezőt ötletelni, ajánljatok nekem zenét, filmet, regényt vagy életrajzot :), amik előhozzák belőlünk, azt hogy nők vagyunk, akit tisztelni és imádni érdemes/kell :).

Egy kollégám azt szokta mondogatni az életről: „ez nem a főpróba, ez maga az előadás” szeretném ha az én darabomban a főhősnő főhősnő lenne:).

Spontán vagyok - Kulcs

Úgy hozta a sors, hogy a minap vidékre kellett utaznom. Nevezetesen Kulcsra, igen ez a település neve, klasszikusan az a hely ahol építhették volna az állomást közelebb a faluhoz, de akkor messzebb lenne a sínektől. :)

Tudjátok rólam, hogy általában mindent megszervezek, de most úgy döntöttem spontán leszek, így csak felszálltam a vonatra és gondoltam: lesz, ami lesz, s majd csak egy puha ágyban ér az éjszaka. A vonaton kedves segítőkész emberek próbálták elmondani, merre kell mennem, ha leszállok, így nem csak úti célom elhelyezkedését de a falu főbb tájékozódási pontjait is megismerhettem, mint például a szanatóriumot.. „na odáig nem kell elmenni aranyom” :). Maga az út, - a segítőkész kedves emberekkel- már egy olyan világa röpített, amilyenbe a rohanó, nagy Budapestben nehéz kerülni.

Szóval a fent említett távolságból adódóan egy kellemes séta várt rám, ragyogott a nap, koradélután volt, javában munkaidő, így különösen nagy és kikapcsoló élmény volt a csent séta, aminek meghatározó eleme volt a levegőben terjengő lótrágya szaga :) és kedvencem: a szélkerék. Bár csak 60 km-re voltam Budapesttől, és utazásom oka sem a legörömtelibb, mégis olyan felszabadult voltam, ott a semmiben gyalogolva.

Amikor, többek közt azt is végig gondoltam, hogy valóban mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Talán utoljára egyetemista korszakomban voltam ennyire spontán utazó, és azt is kitaláltam fogok ilyen spontán kirándulásokat tenni, országunk apró kis településeibe. Ha van kedvetek csatlakozni jelezzétek :)!

Legrövidebb hétvége

Nem csak hogy dolgozni kellett szombaton, de még órát is kell állítani, így van szerencsénk a legrövidebb hétvégéhez az évben. Hajrá! Használja ki mindenki a legjobb tudása szerint :))

Timing

Nem is tudom miért ragaszkodtam, egyáltalán én ragaszkodtam-e a januári síeléshez? Egy biztos többet nem teszem, a márciusihoz ragaszkodom majd!!!! :)

Klassz hogy a faluban tavasz van, a hegyen pedig még mindig több méternyi hó kényeztet.

LÁNCREAKCIÓ

Volt aki sajnos felszerelésből adódó problémák miatt idén sem tudott megtanulni síelni, lévén úgy fájt a lába, hogy felcsatolni sem tudott, de így legalább remekül megfigyelhetett mindent s jókat kirándult, mikor az utolsó napon beszélgettünk, azt mondta, hogy ő figyelt és azt szeretné ha jövőre én tanítanám meg síelni. (Tudom, mint mondtam: értem és megértem az ilyenkor belőletek kiszakadó hahotát... de tényleg ügyesen megtanultak a csajok a felügyeletem alatt síelni, na :)) Mire én azt feleltem, hogy nem nem jövőre majd az idei csibék tanítják meg, mert én önző módon síelni fogok, és élvezni :)

KISCSIBÉK

Akikkel korábban együtt síeltem, azok hitetlenül olvassák a következő sorokat, tudom és értem, sőt megértem, de mégis igaz :)

A társaság -akikkel utaztam- egy részének még soha nem volt síléc a lábán, így ésszerűnek tűnt oktatóhoz fordulni az ügyben, akiket végül sem oktatói sem más minőségükben nem kívánok itt és most minősíteni, maradjunk abban kedves srácok voltak.

Szóval a kedves srácok nem hozták a csajok hozzájuk fűzött oktatói! reményeiket, így mi tettünk nekik javaslatokat hogyan gyakoroljanak, miket csináljanak, hogyan forduljanak.... amiket ők egy idő után kitartóan gyakoroltak is, ekkor úgy gondoltuk ideje hosszabb, kalandosabb pályára merészkedniük. Elindultunk hát, én elöl, tanulóink követtek mint a kiscsibék és K pedig zárta a sort, ügyelt az esetleg elkodorgó csibékre. Vicces volt ahogy a pálya széléről rám mosolygtak, kifejezve milyen gondos csibeanyó vagyok :). Tudom számomra is hihetetlen de tudok úgy haladni hogy, nem csak hogy a tájban gyönyörködök, de akár hátrafelé nézek, és korrigálom a csibéket. Akik nagyon ügyesek voltak, ezúton is gratulálok.

SÍKRESSZ

Mint említettem idén nagy elhatározásokkal és legalább akkora elánnal készültem a síelésre, bár indulás előtt kedvemet szegték de, hogy klasszikust idézzek: Mindegyis, hagyjuk!

Szóval azon túl, hogy már hónapokkal előtte rendszeresen sportoltam, ellenőriztem és rendbe rakattam a felszerelést, napokat járkáltam a bakkancsban, még a síkreszt is újra olvastam, na nem mintha olyan bonyolult lenne, de mint említettem, marha komolyan vettem a témát :).

S nem csak, hogy elolvastam, de úgy kezeltem mint az úttörők 12 pontját :).

Így az egyik leggyakoribb mondatom a May I help U? volt :) ha valaki elesett én ott teremtem :), na nem ilyen durván, vér macsókat nem kívántam vérig sérteni :). Általános megállapítás, hogy egy férfi még ha méterekre tőle hullott a szemüvege, botja akkor sem kér belőle, hogy egy nő, akinek épp útjába esik odavigye...

De amire viszont büszke vagyok, az az, hogy nem csak szajkóztam a fenti mondatot, de hittem is hogy tudok segíteni.... és végre ki is próbálhattam magam, egy kisgyerek vergődött egy jeges pályaszakaszon, a szülei gondolom valahol lentebb várhatták, mert a közelben nem voltak, mire én oda síeltem pont a gyerkőc mellé, és felsegítettem, naggggggyon jó érzés volt. Ez is :)

MERRE?

Az úgy alakult, hogy az eslő nap ragyogó időjárása nem tartott soká... második nap akkora vihar volt, fújt a szél, nagy pelyhekben kavargott a hó, a síelés még csak-csak élvezhető volt, de a felvonózás semmiképp sem, ekkor értettem meg először, hogy miért is hordanak néhányan maszkot, én is vágytam ott, akkor egyre, hiányában úgy döntöttem, nem kínzom magam tovább.

Majd jött a harmadik nap, amikor is a nap nem tisztelt meg bennünket, de legalább nem volt olyan zord az idő, így hosszabb túrát terveztünk, amikor felértünk a csúcsra már kezdett alászállni a köd és hulldogált a hó, jeleztem gyosran döntsük el, hogy lécen vagy kabinban hagyjuk el a hegyet, döntöttünk, mit nekünk, köd, hó; mire komolyra fordul rég lent leszünk, így neki indultunk, s a hó csak egyre hullott és hullott mi meg csak szaggattunk és szaggattunk, még a csúcson benéztük, hogy vigyázni kell, mert van ahol a pályák összekuszálodnak és nem mind oda megy ami nekünk jó a haza transzferhez...

Ahogy síeltünk egyszer csak olyan érzésünk támad mintha nem a legjobb úton járnánk.... pár pillanatnyi tanakodás és hiába való térképbámulás után arra járt egy oktató ruhás egyén, lelkesen érdeklődtem, hogy melyik út visz minket az úticélunkhoz? mire közölte: That way! és ő ment tovább a másik irányba, most már tudom, már akkor gyanút kellett volna fognom... Hát a that way az bizony térdig érő szűzhó volt, de ha ő mondja, mégis csak ő a pirosruhás...így neki estünk a szűzhónak .... egy idő után szó szerint :) Majd ráleltünk egy pályára, ami továbbra sem tűnt a megfelelőnek, így lecsatoltam és gyalogszer felderítettem az erdei útakon a környéket, majd egész hamar rátaláltam arra az útra amin valószínűleg a piros ruhás is távozott, (kiegészítő infoként: többen álltak a pályák szélén térképpel,) elmondhatjuk nem igazán volt az a rész jól kitáblázva...

Szóval mikor visszataláltunk a helyes útra akkor már igen csak kellett síetni, egyrészt mert egyre nagyobb volt a vihar, másrészt mert a legutolsó felvonó hamarsoan zárt...

A körülmények egyre rosszabbak voltak, de magamat is megleptem mennyire nem aggasztott s csak mentem és mentem, végül elértük az utolsó felvonót, egy élménnyel gazdagabb lettem, szuper volt!

BOT

Most őszintén! Ti tudtátok? És nem mondtátok el nekem?????

Meggyőződésem volt, hogy a síbot csak azért van, hogy azt higgyük biztonságban vagyunk, segít az egyensúlyozásban, vagy lökni magad a síkon vagy mit tom’ én, de egy biztos: túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Erre mi derül ki???

Az úgy történt, hogy első nap mikor hazafelé vettem az irányt, úgy döntöttem nem felvonóval hanem lécen teszem meg, egy srác hívjuk T-nek, csatlakozott hozzám, mondván, jó pályának tűnik… Nem tiltakoztam, majd gondoltam ha már együtt csúszunk megkérdezem mióta snowbordozik? Mire a válasz 10, azaz tíz év volt… mire jeleztem, hogy akkor talán nem én vagyok az ideális partner a számára, de ő kitartónak bizonyult így együtt indultunk, majd miközben próbálkoztam a szép, szabályos, párhuzamos léccel való síeléssel, jeleztem neki, hajrá menjen, mert én most ezt meg kell hogy tanuljam…. (nagy elhatározásokkal vágtam neki az idei síelésnek :)!!!)
Mire azt mondta azt pont tudja, hogyan kell:szóval, amerre szeretnék fordulni arra szúrjam le a botot.
Magamban: Hogy????? egy snowbordos, kinek sosem volt léc a lábán tanít síelni? és különben is miért lenne párhuzamos a lábam, attól ha leszúrom a botom??? De szót fogadtam, kipróbáltam, és valóban!!!! Na és akkor egyúttal fel is háborodtam!!!! Ha tudtátok, miért nem mondtátok??
s mire leértünk a pályán már párhuzamos léccel síeltem. Köszönöm :) kinek neve T :).

FORRALT BOR

A szervezők már az úton reklámozták, hogy első este kollektív forraltborozás lesz, 20:00-kor, valószínűleg a parkolóban.
A csajok már 19:58-kor menetkészek voltak, mire meglepetten kérdeztem, hogy csak nem pont nyolcra szeretnének érkezni? Na, ne má’ :), egy hölgy mindig késsen egy kicsit több pedig többet :). Nem sokáig sikerült késleltetni az indulást, 20:20 körül beadtam a derekam… és elindultunk.
Megvallom, én arra sem számítottam, hogy valóban lesz forralt borozás, de arra, hogy nyolckor valóban ott is van majdnem mindenki arra ugye egyáltalán nem, így mire érkeztünk már volt tömeg, hangulat és még forralt bor is… egész jó :). Ami hangulatos kis tűzön forrt…
Javában folyik az ismerkedés, jópofa és annak vélt beszólások cikáznak a levegőben.. mikor is a távolban feltűnik egy rendőrautó villódzó kékfénye, majd perceken belül egy nagyobb autó még nagyobb fénye.. kíváncsian figyelünk vajon mi lehet? Esemény van a faluban????
Erre, kiderült hozzánk érkeztek, mivel az esti fakultatív programmal csak két helyen sértettünk törvényt:
1, közterületen alkoholt fogyasztunk,
2, közterületen tűzet gyújtottunk (nem én voltam!! :))
Próbáltuk meggyőzni a köz biztonságáért felelős személyeket, sikertelenül, felkértek hörpintsük fel poharunkat, a tűzet viszont mindenképp eloltják…. És meg is tették…. Wow!! Végre mindenki láthatta, hogyan is működik egy valódi, nem Lego tűzoltó autó ;). Meg kell hagyni a francia tűzoltók igen lelkiismeretesen dolgoztak vagy 5-en oltották, s vagy 10 percig locsolták a pindur tüzecskét, (ezt többen megörökítették mobiljukon, amint megkapom az ígért felvételeket megosztom Veletek is)….
Nem örültünk neki….majd elmondták, hogy a maradék bort pedig vagy gyorsan megisszuk vagy ki kell önteniük, a válasz egyértelmű volt, áthelyeztük a helyszínt a recepció elé, és kiittuk az üstöt… :)

Élmények

Már épp ideje megírnom, mielőtt tompulnának az emlékek :). Rajta

22,5 óra

Eddig ha valaki azt mondta, hogy "Úristen csak ne busszal..." sose értettem, roppant kényelmesen utaztam bárhova.... igen ám, de azt kihagytam a számításból hogy mindig volt lehetőségem valahova tenni lábam, hajtani a fejem.... nos, most már értek mindent, valóban legközelebb én is kétszer meggondolom busszal utazzak-e. De ettől több negatív sort a következő postokban nem olvastok :).

Tininindzsa élménybeszámol

Mivel baráti nyomásra kommunikációs eszközöket hátrahagyva utaztam, így most igyekszem emlékezni és megosztani Veletek az élményeimet.

Több, rövidebb bejegyzésre számathattok :)

Tavasz

Bár ha kinézel az ablakon nem úgy tűnik, és ez még csak meterológiai, de kétségtelenül meg tudom erősíteni: itt van!!! érzem a huncutot minden porcikámban :)