S szép mint mindig énnékem”
Megfigyeltem, nekem nem január 1-ével kezdődik új év, nem januártól változtatok, vagy változok. Nekem ez a szeptember, lehet azért mert szerettem az új füzetek, radírok, ceruzák illatát; és hogy mindig megújulva új frizurával, s új ruhatárral akartuk meglepni osztálytársainkat; örültünk egymásnak, mert mégis csak más újra együtt lenni mindenkivel, akikkel sok-sok évet húzzunk le ugyanabban az igában; vagy később, mert újra kezdődtek a tanévek és a bulik, s új, tiszta a lap az indexben:).
Azt is megfigyeltem nem csak én kezelem így Szeptembert, de ő is engem. Olyan sok mindent adott nekem: első csókot, sikeres állásinterjúkat, otthont, reményt, élményt, izgalmakat, új életet….
Most szívesen azt írnám a kedvenc évszakom az ősz, - mert a fent említett újrakezdések mellett, a bizsergésben gazdag indián nyár után a természet ahogy lassan elmúlik gyönyörű meleg színekkel búcsúzik, lehet faleveleket rugdosni, gesztenyét szedni, kirándulásban átfázni, megázni, majd egy sütőtök vagy forró tea mellett kiolvadni, hallgatni az esőt…- mert most így érzem.
De igaz, valószínűleg decemberben a telet, márciusban a tavaszt köszöntöm ekkora elánnal.
Így inkább csak folytatom:
„Tudja Isten, hogy mi okból.
Szeretem? de szeretem.”
