6000.

Milyen gyorsan eltelt 1000.....mindjárt itt a 6000.

Jussak eszede mikor a kezedbe...
Kenyér kerül, s tavasz fut a kertbe...
Jussak eszedbe mikor dideregve kúszik az ősz a falevelekbe
Hervad a róza és nyílik a bánat
Tél hava lakja fehéren a házat
Jussak eszedbe és menekül a felhő
Fényt harap újra a szív és feljő
Kék szemeidben a nyár...

TTTT

Azt mondani, hogy már nem szereted azt akit mindenkinél jobban szerettél- hazugság lenne. De továbblépünk.

Márkát teremtek

Ismertem valakit aki már gimiben gyakorolta a neve előtt a dr.-t :) persze nem került oda, fogalmazzunk úgy hg egyenlőre :)….

Van aki azzal lenne elégedett ha egy irodaház falán látná a nevét…, mint egy céget, mint egy márkanevet…

Én bár elégedett vagyok a vezetéknevemmel, sőt az egésszel, úgy ahogy van, na jó a végétől eltekintve..  mert ahogy mondani szokták nem egy Horváth János ;), de nem szeretném sehol bazi nagy betűkkel olvasni, ami nem azt jelenti hogy nem szeretnék semmiben jegyzendőt :) alkotni :) még bármi lehet :))…

Így aztán az idei lekvár üzem kapcsán felmerült a címke kérdés ugye .. :) mit írjak rá? Hát lett a Basia, ahogy a lengyelek hívnak.. nekem tetszik, így aztán elkészültek, egyenlőre tartalom nélkül az alábbi tematikus oldalaim is :) mert sokoldalú vagyok, szinte egy gömb, egy gombóc. :) :

·         Na nem méretét tekintve érdemelt külön oldalt a 1,5 nm :)nyi kertem, hanem mert azt is olyan kis érdemesen ki lehet használni, sőt minden kis maroknyi földkupacot..  :) : www.basiasgarden.blogspot.com

·         Mert bontogatom lakberendezői szárnyaimat, megosztok veletek hangulatokat, otthonokat, tereket, hasznos információkat: www.basiashome.blogspot.com

·         Mert egy gurman vagyok :) és a vegetáriánus konyha is sokszínű, dokumentálom arra érdemes kulináris tevékenységeim: www.basiaskitchen.blogspot.com

·         Mert iszonyatos módon kreatív vagyok :)  a www.basia-diy.blogspot.com

·         És mert már terveztem egy asztalkát és van egy két világítótest ötletem is: www.basiadesign.blogspot.com

Minden témában akad postolni való, idő kérdése hg meg is történjen.. :)

egy pillanat

Kedd volt, oktatási szünet :) lévén semmi dolgom, mármint az officialt követően, így intéztem egy két telefont és máris le kellett adnom a számlákat a könyvelőnek, elugrani a takarítógépért, a lekvárnak rendelt sárgabarackért meg  ugye Bencével a halakat is meg kell etetni, egy nyugodt késő délutánnak indult a hegyen :). Elégedetten dőltem hátra hg na mégis van programom és még csinálok is valamit konkrétan a baracklekvárt…, amikor csörgött a telefonom, mentem érzetem hg rugalmasságot kell vinnem a fél perce felállított rendszerbe hisz egy barátomnak szüksége van rám, csak arra hg legyek, vele s ő ne egyedül.. így lett velem, elmentünk a barackért, ahol megint akkora szeretettel fogadtak, mintha családtag lennék, majd halakat etetni, fecsegni, majd célba vettük a kispirost azaz a vonatot, ami persze ki tudja miért késett, mivel késő volt úgy döntöttem haza viszem Sz.-t. Rég nem jártam arra sztem már vagy 5 éve, sok minden változott, az anyukája nem, ugyanolyan barátságos volt, 11kor kint várt minket a teraszon.. Mikor haza indultam olyan nagyon nyugodt és elégedett voltam a nappal, pedig érezhető volt hg a baracklekvár már nem készül el:) …

A városban, -mert minden idegen városban erre kínosan ügyelek :)- betartottam a sebesség korlátot, majd ahogy a város tábla mellett elhaladtam és elkezdtem gyorsítani úgy érzetem hg ezt most nagyon kell, addig ameddig csak lehet, és csak nyomtam és nyomtam, a kilométerórára nem mertem nézni, nem akartam tudni, nehogy megijedjek :) nagyon jó érzés volt, komolyan!: repültem:) az rémlik csak hg a kanyarban lévő vasúti átkelőnél nagyon bosszantott hg le kellett lassulnom így akkor ránéztem akkor mentem 70-nel.. majd újra gyorsan, a következő sínpáron már csak átugrattam, lassítás nélkül (ezt A meg ne tudja hg nem kíméltem az olasz autók gyengéjét a lengéscsillapítót, és különben is alacsonyépítésű autó etc etc, tudom, tudom, de nem érdekelt) majd elérkezett egy következő várostábla, az utolsó pillanatban hirtelen lelassulok 50re, a zene ami egy koncert cd  és természetesen nagyon hangosan üvölt (mert hg lehetne másképp koncertet hallgatni) épp ebben a pillanatban vált, a pörgősről egy gitár szólós kezdetűre, és abban a pillanatban kirázott a hideg, és kicsordult a könnyem, úgy éreztem nagyon boldog vagyok, ilyen pillanatokért érdemes élni. Valaki egyszer azt mondta hg  amikor én boldog vagyok a legcsodálatosabb dolog a világon.. és tudjátok mit? sztem is köztük van :)

úgy látszik sosem nő be a szívem lágya..

Day 1.:

Eszembe jut milyen régen nem élveztem a teraszt, kibontom a kertibútort, elhelyezem a kapott (köszönöm) kerti grillsütőt,  díszbe öltöztetem a teret újra, majd egyszer csak azt veszem észre hg egy óriás (nem viccelek :)) lódarázs berepül a kanapé mögé, majd el, -nem is értem hg miért- gondoltam megnézem mi van ott erre egy ökölnyi darázsfészket találok, a telefonnal, mert épp az volt nálam lekalapálom, nem volt könnyű, nagyon kemény anyagból van. Majd már a kezembe tartva totyogok, hg akkor most mit csináljak, nálam mégsem kellhet ki a vendég csüntök miatt semmiképp, a szomszédban is gyerekek vannak.. akkor? Hosszas tépelődés után megszületett a döntés, darázsfészket nem mentem meg:( már egy cella üres volt, kíváncsi voltam hg vajon milyen állapotban vannak a bentiek.. erős késztetésem volt hg szétszedjem, majd nyert a respect és boncolás nélkül kerültek zacskózásra… Lelkiismeret furdalásom volt.

Day 2.: éjjel érkezem.. haza, még a kapuban beszélgetünk, (ezt úgy tűnik sosem nőjük ki :) szomszéd kis robogóval láthatósági mellényben útnak indul, megsajnálom, hg milyen szomorú hg míg más aludni ő munkába indul..

Day 3.:  épp kikísérem egy vendégem amikor egy darázs repül el a fülem mellett, csodálkozomis hg mit csinál itt.. majd becsukom az ajtót és mit  látok az üvegen, a kis darázs lelkesen dolgozik a fészkén, kimegyek percekig figyelem gondos igyekezetét, majd persze nincs szívem lepöckölni a munkában szorgoskodó csíkost, gondoltam majd ha már nem lesz itt áthelyezem az üres fészket valahova máshova, mert nem járja hg megcsípje a vendégeimet. Napközben többször megnéztem tiszta a levegő, de nem ő csak csinálta.

Éjjel amikor befejeztem  a locsolást, nem azért ilyenkor mert akkora a hacienda, hanem mert ugye későn álltam neki, elindulok felfelé, hallom nyílik a szomszéd garázs elindul a robogó, megint elönt a szomorúság hg szegény ember mindig milyen nyúzott és csak megy és megy… majd asszociálva eszembe jut a kisdarázs és  a fészek, hg most biztos tiszta a pálya, már csak nem dolgozik. Nem is, a fészekre rátekeredve alszik. Ennyi kész eldőlt, kisdarázst is megkedveltem, jó éjt kívántam minden teremtésnek a környékben :) majd én is nyugovóra tértem. Azt gondoltam a béke kedvéért majd kiteszek egy táblát hg „vigyázat az ajtón a koszorú közepén darázsfészek”- ez az.

Egész jó lélek vagyok

Day 4.:

Megint csak fél 12 után érek haza, amikor én épp be, szomszéd épp ki áll. Ki tudj amiért, mert sose beszélgetünk, csak köszönünk egymásnak, elmondom neki hg hg aggódom érte mikor így éjjel útnak indul, látszik nem érti, majd azt mondja vigyáz rá a jó isten, mondom az nem rossz de azért néhány angyal sem árt, hisz ők többen vannak.

Tutti ketyósnak tart:)  

Majd az ajtóhoz érek keresem a kisdarázst hg megnézzem hg haladt s hg tölti jól megérdemelt pihenését, erre nem volt ott :( elszomorított, aggódtam mi lett a kisdarázsommal…

Day 5.: Dari (a kisdarázs nem jött haza reggelre sem:( ) szomszédot még nem tudom ..:)

MKDSZR #..

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok és messze vinnélek,
Hogy ne legyek már nélküled, én zsebre tennélek.
Nyaralni ment a bánat is, maradni nem képes,
De jól esik a látszat is, hogy élni mégis érdemes.

megkésve bár

de szerencsés együttállás van azaz minden technikai feltétel adott és töltögetem a képeket,

a rég ígért home office evolution :) : https://picasaweb.google.com/asbothbari/Homeoffice#

és a bohó terasz:  https://picasaweb.google.com/asbothbari/Terasz#

felraktam a dolce vitához a videot

Zúztam

Magamat, már megint.

Itt reméltem hg zúzok, de nem tettem..:

Kezdem az elején kölcsönadtam a bringámat, így gondoltam leszállítom, előveszem, nyeregbe pattanok, gondoltam majd a lejtőn lefelé nagyon zúzok.. de nem alig, feltűnt hg fog az első fék, hááát lehet, legutóbb sem én használtam… Nem baj gondoltam ez nem akadályozhat meg abban hg elvigyem, igen ám, de akikhez vittem, ők dombon laknak.. az út közben többször megfordulta fejemben hg szólok nekik jöjjenek értem, vagy hg hol lakik a legközelebbi ismerős hg kérjek valami eszközt amivel meg lehet csinálni.. de végül feltekertem, igazán heronak érzetem magam.

Itt nem gondoltam volna, hg zúzok, de tettem..:

 

Majd kedélyesen fecserésztünk egy jót a terszon, távozás előtt gondoltam még igénybe veszem számos mellékhelységük egyikét, kérdezem az első ajtó? mondják igen, bemegyek a házba, villanyt nem kapcsolok nehogy felkeltsem a kiscsüntöket, tapogatok, egy nyílás, és igen EZ az első ajtó, kinyitom, gondoltam még mindig nem kapcsolok villanyt hg a kiszűrődő fény még véletlen se zavarja meg a szusszantók álmát, szóval kinyitom az ajtót, egyik kezemmel a falat tapogatom kapcsolóért, másikkal az ajtót fogom ugye hg becsukjam magam után, és belépek. A semmibe. A másodperc töredéke alatt leesett hg ez nem a mosdó hanem a meredek betoncsigalépcsős garázslejáró, gondoltam magamban cifrákat miközben estem, de hangot nem adtam sem fájdalmamnak sem bosszankodásomnak, lévén a csüntök alszanak, összeszedem magam, feljövök, sántikálva nézem az ajtókat hg hol szúrhattam el, majd végre megtalálom a mosdót, ekkor már csak röhögök, miközben vendéglátóim továbbra is vidáman csevegnek a teraszon, kisántikálok, mondom "nem tudom mit hallottatok, ne nézzetek tök hülyének de lezuhantam a garázslejáróba", néztek bután hg mi??? elmeséltem, úgy röhögtünk hogy a könnyünk csorgott, a nagy röhögésben akkor fel sem tűnt, csak hogy az egyik bokám fáj, a másik lábam vérzik és a kezemen is van vmi, ma reggelre sántikálva bedagadt bokával és kiskacsóval ébredtem, de azóta is csak röhögök ha eszembe jut, klasszikusan az történt ami a rajzfilmeknem amikor Tom ki/be/lelép a nagy semmibe…

Tudom szerencse hg ennyivel megúsztam.. de hát mostanában piszok szerencsés vagyok :)

Stratégia a Zéletre

Kaptam, hogy jó lenne ha lenne. Igaz. Nem lenne rossz. De volt nem egy.

A nagy betűs élethez való csatlakozásomkor:) nagy karriercéljaim voltak, hg majd én veszek a pasimnak Jaguárt…:) mert okos vagyok és taplraesett és mindent meg tudok csinálni :) majd felülírtam mert kecsegtető volt a legyen állásom de inkább a majdani (nem lett) család,  szép otthon legyen a fókusza középszerű életünknek, nekem jó ajánlat volt, jól éreztem magam benne:).- Kiszámolja mennyi évet vett el az életemből ez a „stratégia” hisz nem valósult meg.

Majd a sors úgy hozta hogy nagy delete után teljesen új stratégiát kovácsolhattam, bele telt egy évbe is :) míg célokat tűztem ki, így aztán a gyár mellett csináltam egy céget, hajtottam,  vettem egy telket, terveztem a házam, beiratkoztam tanulni, hogy le tudjam rajzolni stílusos otthonom. Újra csak voltak céljaim, terveim amiben igen jól éreztem magam, mozgatott, vitt előre.- Újabb 3 év munkája lett az enyészeté, mert a

céget gyár megtorpedózta, telket jelenleg már csak ügyként emlegetem és nem majdani otthonom helyszíneként, mindegyishagyjuk :), így aztán mit akarjak tudni lerajzolni.. huss ezt is újra kell tervezni.

Itt jött el az a pont hg elengedtem,  csak úgy élek, teszem amihez épp kedvem van, nem tervezek, nincsenek céljaim, spontán utazgatok, mindenre igent mondok, nem tudom mit teszek másnap,  egész jól elvoltam/vagyok ebben a kényelmes állapotban, „nyalogattam” az újabb sebeim.

Pedig ez nem visz előre, szóval igaz kell egy új stratégia….