Magamat, már megint.
Itt reméltem hg zúzok, de nem tettem..:
Kezdem az elején kölcsönadtam a bringámat, így gondoltam leszállítom, előveszem, nyeregbe pattanok, gondoltam majd a lejtőn lefelé nagyon zúzok.. de nem alig, feltűnt hg fog az első fék, hááát lehet, legutóbb sem én használtam… Nem baj gondoltam ez nem akadályozhat meg abban hg elvigyem, igen ám, de akikhez vittem, ők dombon laknak.. az út közben többször megfordulta fejemben hg szólok nekik jöjjenek értem, vagy hg hol lakik a legközelebbi ismerős hg kérjek valami eszközt amivel meg lehet csinálni.. de végül feltekertem, igazán heronak érzetem magam.
Itt nem gondoltam volna, hg zúzok, de tettem..:
Majd kedélyesen fecserésztünk egy jót a terszon, távozás előtt gondoltam még igénybe veszem számos mellékhelységük egyikét, kérdezem az első ajtó? mondják igen, bemegyek a házba, villanyt nem kapcsolok nehogy felkeltsem a kiscsüntöket, tapogatok, egy nyílás, és igen EZ az első ajtó, kinyitom, gondoltam még mindig nem kapcsolok villanyt hg a kiszűrődő fény még véletlen se zavarja meg a szusszantók álmát, szóval kinyitom az ajtót, egyik kezemmel a falat tapogatom kapcsolóért, másikkal az ajtót fogom ugye hg becsukjam magam után, és belépek. A semmibe. A másodperc töredéke alatt leesett hg ez nem a mosdó hanem a meredek betoncsigalépcsős garázslejáró, gondoltam magamban cifrákat miközben estem, de hangot nem adtam sem fájdalmamnak sem bosszankodásomnak, lévén a csüntök alszanak, összeszedem magam, feljövök, sántikálva nézem az ajtókat hg hol szúrhattam el, majd végre megtalálom a mosdót, ekkor már csak röhögök, miközben vendéglátóim továbbra is vidáman csevegnek a teraszon, kisántikálok, mondom "nem tudom mit hallottatok, ne nézzetek tök hülyének de lezuhantam a garázslejáróba", néztek bután hg mi??? elmeséltem, úgy röhögtünk hogy a könnyünk csorgott, a nagy röhögésben akkor fel sem tűnt, csak hogy az egyik bokám fáj, a másik lábam vérzik és a kezemen is van vmi, ma reggelre sántikálva bedagadt bokával és kiskacsóval ébredtem, de azóta is csak röhögök ha eszembe jut, klasszikusan az történt ami a rajzfilmeknem amikor Tom ki/be/lelép a nagy semmibe…
Tudom szerencse hg ennyivel megúsztam.. de hát mostanában piszok szerencsés vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése