Kedd volt, oktatási szünet :) lévén semmi dolgom, mármint az officialt követően, így intéztem egy két telefont és máris le kellett adnom a számlákat a könyvelőnek, elugrani a takarítógépért, a lekvárnak rendelt sárgabarackért meg ugye Bencével a halakat is meg kell etetni, egy nyugodt késő délutánnak indult a hegyen :). Elégedetten dőltem hátra hg na mégis van programom és még csinálok is valamit konkrétan a baracklekvárt…, amikor csörgött a telefonom, mentem érzetem hg rugalmasságot kell vinnem a fél perce felállított rendszerbe hisz egy barátomnak szüksége van rám, csak arra hg legyek, vele s ő ne egyedül.. így lett velem, elmentünk a barackért, ahol megint akkora szeretettel fogadtak, mintha családtag lennék, majd halakat etetni, fecsegni, majd célba vettük a kispirost azaz a vonatot, ami persze ki tudja miért késett, mivel késő volt úgy döntöttem haza viszem Sz.-t. Rég nem jártam arra sztem már vagy 5 éve, sok minden változott, az anyukája nem, ugyanolyan barátságos volt, 11kor kint várt minket a teraszon.. Mikor haza indultam olyan nagyon nyugodt és elégedett voltam a nappal, pedig érezhető volt hg a baracklekvár már nem készül el:) …
A városban, -mert minden idegen városban erre kínosan ügyelek :)- betartottam a sebesség korlátot, majd ahogy a város tábla mellett elhaladtam és elkezdtem gyorsítani úgy érzetem hg ezt most nagyon kell, addig ameddig csak lehet, és csak nyomtam és nyomtam, a kilométerórára nem mertem nézni, nem akartam tudni, nehogy megijedjek :) nagyon jó érzés volt, komolyan!: repültem:) az rémlik csak hg a kanyarban lévő vasúti átkelőnél nagyon bosszantott hg le kellett lassulnom így akkor ránéztem akkor mentem 70-nel.. majd újra gyorsan, a következő sínpáron már csak átugrattam, lassítás nélkül (ezt A meg ne tudja hg nem kíméltem az olasz autók gyengéjét a lengéscsillapítót, és különben is alacsonyépítésű autó etc etc, tudom, tudom, de nem érdekelt) majd elérkezett egy következő várostábla, az utolsó pillanatban hirtelen lelassulok 50re, a zene ami egy koncert cd és természetesen nagyon hangosan üvölt (mert hg lehetne másképp koncertet hallgatni) épp ebben a pillanatban vált, a pörgősről egy gitár szólós kezdetűre, és abban a pillanatban kirázott a hideg, és kicsordult a könnyem, úgy éreztem nagyon boldog vagyok, ilyen pillanatokért érdemes élni. Valaki egyszer azt mondta hg amikor én boldog vagyok a legcsodálatosabb dolog a világon.. és tudjátok mit? sztem is köztük van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése