Annyira szépen sütött a nap hogy nem bírtam tovább idebent. Fényképezőgépet ragadtam, kimozdultam.
Valamikor felhívott a legjobb hogy felhívta egy barátnője akit felhívott egy barátnője, hogy az egyik barátja szeretne velem megismerkedni. Legjobb mondta, hogy ő már előre jelezte a válaszom, de azért kötelességének érzi megkérdezni. Természetesen nemet mondtam, ugyanis a sráccal egy fitness terembe járunk egy vonattal utazunk, én láttam hogy nézeget, de könyörgöm: képes kinyomozni a nevem, rá keresni az útvonalra hozzám, ahelyett hogy meghívna egy bambira a fitnessben vagy leülne mellém a vonaton…de minimum köszönne… Most hg sétáltam kiderült egy fél utcányira lakik tőlem, először elment mellettem autóval, majd addig p.csölt a kapubeállóban míg oda nem értem és köszönt :) wow fejlődő képes :) jót mosolyogtam :).
Ha kirándul az ember valamiért mindig felfele indul, a lánya pedig mindenképp, így aztán elindultam a katonaira az emlékműhöz… örömmel láttam hogy többeket is kicsalt a szépidő, volt aki kutyával volt, volt aki családdal, rá is jöttem nagyon hiányzik nekem egy kutya, egy nagy kutya, egy dog, mondjuk egy bordeauxi, de az nagyon :)
Nagyon jó érzés volt, mivel nem tudtam a legrövidebb utat a szerpentinhez így az egyenest választottam és átvágtam a mezőkön, közben Mnek készített jókedvre derítő életigenlő válogatásomat hallgattam az mp3on, és akkor kedvem támad széttárt karral táncolni a mező közepén… próbáljátok ki, mindenkinek javaslom :), szuper!
Hazafelé pedig futottam, tudom betegen az ember lánya ne futkosson, de valamiért azt hittem ha jól kimelegszem ha lüktet a testem majd mindent jól ki/felszakít bennem, és még jobban is leszek tőle….. egyenlőre működik, majd estére kiderül jobban vagy rosszabbul leszek, de ez az érzés is szuper volt.
Hosszútávú tervem :) ezt mindennap megfutni oda vissza.. :D