Hiszem, hogy vannak emberek, akik olyan hatással vannak az életedre, hogy megváltoztatják azt, nekem ilyenek voltak a Nagymamáim. A mai napig érzem az illatukat, hallom a hangjukat, és gondolataik vezérelvekké váltak bennem. Mégis mikor itt hagytak engem én nem voltam velük; valamiért fontosabbnak tűnt akkor az új bringám, a kirándulások, egy/a fiú… nem hittem volna, hogy nem lesznek nekem Ők ott örökké.
Az, hogy nem mondtam el nekik mennyire fontosak nekem és mennyi mindent köszönhetek nekik, hogy nem öleltem meg őket még egyszer utoljára, nagyon bánt, olyan dolog, amit nem lehet bepótolni, nem kapsz rá még egy esélyt.
Aztán megismertem egy nagymamát, aki olyan volt mint az én nagyiim, szívembe zártam, és irigyeltem az unokáit hogy Ő az ő nagyijuk. És hálás voltam, azért mert ő is a szívébe fogadott. Tanulva korábbi mulasztásomból, úgy szerettem, úgy öleltem, úgy figyeltem minden meséjét a régi időkről, hogy ha ez utolsó találkozásunk, akkor is mindig azt a szeretetet, figyelmet, tiszteletet kapta amit a nagyik kaphatnak.
És most tőle is búcsúznom kell…
Remélem találkozik a Mamáékkal, mert jól kijönnének. Csodás asszonyok, akik hatással vannak az életemre.