Szoktátok figyelni a hasonlóságot az állatvilág és köztünk? Én szoktam, leginkább az udvarlás rituáléiban tapasztalom a hasonlóságot.
Párválasztáskor a hímek jellegzetes, udvarlóviselkedést mutatnak, a nőstények pedig e viselkedés alapján választják ki az ajánlkozó hímek közül azt, akivel végül párba állnak. Hát nem ez megy nálunk is? Az udvarlás olyan kommunikációs aktus, ahol a hímek jelzéseikkel igyekeznek befolyásolni a nőstények választását. Ennyi!
A hímek színes tollakkal, nagyobb sörénnyel, szagokkal hívják fel magukra a figyelmet; férfi társaink a remek divatmárkákat hívják segítségül, és ha megdicsérsz egy darabot, illatot biztos lehetsz benne hamarosan újra látod, érzed; az lesz az időszakos kedvenc.
A hímek táplálék biztosításával bizonyítják, hogy remek vadászok, mivel később a nősténynek az energiáit az utód nevelésre kell fordítania, és táplálkozni meg kell ugyebár. Már az oviban is azt a lány kínálták meg legelőször a fiúk aki tetszett nekik, most vacsorázni viszik és trüffellel kedveskednek…
A hímek udvarláskor ajándékot visznek- na itt nem is kell ecsetelni a párhuzamot:).
Nekem leginkább annak a sasnak az udvarlási szokása „jön be” a legjobban, amelyik násztáncként közös zuhanásban kezd a nősténnyel, aminek csak a becsapódás előtti pillanatban vetnek véget. Vagány nem? :)
El kell ismerjük, az udvarlás energiaigényes folyamat, így értékeljük! hisz általában élvezzük, fürdünk benne.
Ugyanekkor, az udvarlás pózolás, az udvarlás idején az állatok viselkedése megváltozik, így a mi himeinké is.
És mégis azt hisszük örökké tart…
Az nőstény állatok okosabbak, nem álltatják magukat;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése