Bringások

Azok a homokban bizony nem MTB nyomok (nem, nem szúrtam el nem a cipőre, hanem a kerékpárra gondoltam), szóval azok bizony nem bringa nyomok, hanem ők azok, nézda:

A Tenger

Már épp ideje megemlítenem, aki ismer tudja milyen macskajancsi vagyok, mennyire félek a halaktól és mennyire nem merek még csak snorkelezni sem.

Tavaly már elkezdtem a halakat stírölni egy klasszikus úszószemüvegben, idén lévén a Vörös-tengerről volt szó, gondoltam le kell győzni félelmeimet és beruháztam egy rendes nagy szemüvegbe, pipát és talpat kaptam kölcsön.

Megtörtént az első vízbeszállás, szemüveg a homlokomon, majd gondoltam ideje megosztanom K-val hogy én bizony félek a halaktól és ha látok valami nagyot akkor Phelpset megszégyenítő sebességgel jutok ki a partra, elsőször csak nézett hogy ez hülye? Majd egyszer csak: Basszus B! most már én is kezdek félni… ugye-ugye megmondtam!

Így sikítozva kezdtük nézegetni a vizet, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy magával ragadott, és már örömünkben az újabb és újabb halacskák látványától sikítoztunk, órákat töltöttünk a korallok körül cirkálva, majd a parton azzal, hogy azonosítsuk amiket láttunk.

Egy megfogalmazhatatlan és átadhatatlan csoda, valóban mindenkinek látni kell, és aki egyszer látta vágyik vissza.

Adam, Rino, Hani és még sokan mások

Saleses csapatnak céges továbbképzésre erősen javasolt helyszín, a fiúktól van mit tanulni! Klasszikusan azok, akik eladják a homokot is a sivatagban, furcsa egy népség ez. Először nehezemre esett az alkudozás, de később úgy belejöttem, hogy még a fixáras helyeken is alkudoztam s így lettem én a crazy lady:).

Adam, a saleses vezető: mikor tartott felénk széles mosolyával és mappájával a hóna alatt arra gondoltam inkább úszok még pár kört, mint, hogy megint vissza kelljen utasítanom egy kihagyhatatlan ajánlatot. De már későn döntöttem és feltűnő bunkóság lett volna így maradtam és meghallgattam, mire kiderült csak bemutatkozni jött és hogy jól érezzük e magunkat, meg vagyunk e elégedve. Wow! Igen. Majd nyaralásunk időtartalma alatt ezt többször megtette, már magyarul. Wow2!

Rino, a masszőr fiú: a tengerparton portyázik áldozatra várva, alighogy megérkeztünk és meg kívántuk kezdeni délutáni live national geographic nézegetést, lecsapott ránk, hadd masszírozzon meg minket free! Mondtam én nem vagyok az ő embere, mert hozzám bizony nem ér, de K. nyitott volt és ott a parton áldozatul esett egy kellemes masszázsnak, minek hatására természetesen hiphop kért egy időpont kártyát…

Hani, személyes kedvencem, az ékszerboltos: kiválóan beszélt angolul, volt humora, nagyon szórakoztató volt, én meg először tőlem szokatlan módon döntésképtelen voltam, majd már tudtam mit akartam, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy az éjfélkor megrendelt elkészítendő ékszert másnap reggeli induláskor magammal vihessem, természetesen találtunk megoldást, és csak 1 órával kellett tovább nyitva lennie miattunk, mert bizony több mint 2 órát sikerült ott eltöltenünk…

És ők csak a kedvenceink! Helyesebben akiknek még mi is bedőltünk:)

Sas ide sas oda- azaz a szálloda

Naggggyon kellemes kis helynek tűnt már az Interneten is, nem is hittem el, hogy ilyen kedvező áron ilyen jó sorunk lesz.

Közvetlen a tengerparton több, giga nagy medencével, pool és parti bárral…mindez 5* all inculsive.

De igaz, ilyen jó dolgunk volt. A szobánk ráadásnak földszinti volt pár méterre a medencéktől, bároktól, és természetesen a tengertől.

Azt mondták a rémisztgetők, hogy sokkal kisebbek a szobák mint pl. kishazánkban, -de nem, akkora terekkel találkoztam, hogy hangyának éreztem magam, és azt is említették, hogy a sok csillag ott sokkal kevesebb.. hát nem tudom, szerintem helyén volt…

Mindennap 6tyúk és halacskák vártak a szobában, a friss virág már már természetesnek tűnt a nagy parádéval szervírozott gyümölcskosár után. Ez utóbbiak nem széria felszereltségek, hanem szép szemeink érdeme:) .

Jumper

Reggel a reptéren jelzem én lennék a problémás eset, mire ááááá igen, én vagyok a JUMPER, mondom az mit jelent? Mondják hogy azt hogy val’szeg a pilóta fülkében kell utaznom, mire én, hevesen bólogatok, hogy igen én vagyok a JUMPER. Becheckolni nem engednek, mivel a jegyemen az szerepel JUMP és ahhoz engedély kell, szólok az ügyintézőnek, mire ő balhét csap hogy ez pedig meg van beszélve, telefonok, majd heves mea chulpa, én nagy boldogságomban a rám váró élménytől nagyon elnéző vagyok, kényelmes reggeli ill. ajándék európai repjegy, majd utolsóként szállok fel a gépre, kisebb küldöttség övez, nővök vagy 10 centit, de a májam biztos, felszállok a gépre, kiváncsi mosollyal az arcomon a pilóta fülke felé irányulok, mire egyszer csak hip hopp ott terem a fő steward és kérdi én vagyok a JUMPER? Mondom büszkén: én:) mire ő akkor a kollégáival fogok ülni. MI?????????????????????? Nekem nem ezt ígérték, mondta sajnálja, gondoltam fafejű, és mint később kiderült nem tévedtem. Így sajnos:)) B-vel a jóképű, kedves stewarddal kellett utaznom, amit kibírtam ;) sőt, de az utazási iroda számíthat egy reklamáló panasz levére.

Last Minute

Azt hiszem az Indexen olvastam, hogy Egyiptom 14 millió turistát vár idén, nos mi megtettük ami tőlünk telt:) .
Élményeimről beszámolok ahogy időm engedi, csepegtetve:)

Szerda: erősen megfogalmazodik bennünk az igény, hogy el kellene menni nyaralni

Csütörtök: döntés (vasárnapi indulással)

Péntek: rohanás befizetni, péntek este megkapjuk a papírokat (szintén vasárnapi indulással-ennek később jelentősége lesz, nem véletlen hangsúlyozom….)

Szombat: búvárszemüveg és fürdőruha vásárlás, hennáztatás, bőrönd kölcsönzéssel egybekötött baráti vacsi, hazaérkezés 10körül, majd telefon a reptérről hogy remélik már úton vagyok mert mindjárt vége a checkin-nek… mondtam nem (épp kedélyesen olvasgattam olyan pózban hogy friss hennám ne sérüljön) majd holnap, mondták nem, MA, és van 40 percem hogy odaérjek.
Gyors telefonok, riadoztatás, barátok, hirtelen begyorsult kiválasztás) minden témában:) .
Egyik barát pakol míg én vakarom magamról a hennát, szomorúan, hogy akkor ettől most el is köszönhetek, más lent vár, hogy elrepítsen a reptérre.. és mindennel pont elkészülünk, még pont pöccre beesnék a reptérre, amikor telefonálnak, hogy ok elintézték, hogy felférek a másnap reggeli gépre (amivel a barátnőm is tud jönni, mert hogy ő a Poroszlóról fixen nem ért volna 40 perc alatt Ferihegyre..) megkönnyebbülés, levezető baráti csevely miszerint szerintük teljesen tipikus és rám jellemző az eset, mindez már éjfélkor, majd úgy döntünk mivel reggel korán kell kint lenni a reptéren fellőjük a pizsit.

Na mi a last minute ha nem ez?

1983

73: azért felháborító hogy még akkor is születtek emberek
77: azok tacskók
76: az a durva, hogy nekem van olyan kollegám, aki 83-ban született
74: ….. én meg együtt élek egy olyannal, aki 83-ban született…

ne féljünk a számoktól, valóban pont annyi idősek vagyunk amennyinek érezzük magunkat :)