Az elmúlt években ugye nem könnyű olyan programot ajánlani nekem amire nemet mondok, így történt hg mikor A és G megkérdezte elmegyek-e velük túrázni „Hát persze” volt a válaszom.
Nem tudom miért azt gondoltam pár órát sétálunk egy erdőben és kész, (nem számoltam azzal hg A és G sportemberek akik rendszeresen vesznek részt futó és kerékpárversenyeken)
„A” azt mondta hg túrabakancsban menjek, de én azt gondoltam miért vettem a drága teva szandit ha nem ezért- elvégre túra szandi, így abban jelentem meg, majd sok lúd disznót győz és már rajtam is volt a bakancs, elindultunk, fotókat a csajok csináltak, érdemes lenne elkérnem, megnézni az induláskor készült lelkesedéssel etlit és a ahogy haladt az idő, azokat… Ugyanis ahelyett hg végig gondoltam volna és max egy alföldi teljesítménytúrára mondtam volna igent egy 22 kmes Budai-hegység-túra résztvevője lettem.
Olyan nagyon távolinak tűnt az első ellenőrző pont. Majd a második is és így az összes többi talán egy volt ami hip hopp ott termett:).
Biztos egyedül vagyok ezzel de ez volt az első teljesítmény túrám, így aztán megkérdeztem miért kaptuk a kis füzetet? hát hg beleragasszak állomásonként a matricát és beleírják mikor jártunk ott.
És miért? kell ez valahova? utána begyűjtik a füzeteket? nem csak magadnak hg teljesítetted.
Magamnak? minek? Hát hg büszke legyél magadra.
????
Bújtam a térképet hol metszi egymást a túra és a közút? hol stoppolhatnék? hol jár busz? mert okosan (nem is tudtam hg milyen okosan) vittem a bérletem :)), engem nem hajtott a büszkeség feladtam volna, főleg mert úgy gondoltam én hátráltatom a gyakorlott túra csapatot, sőt csak ezért, nagyon nyomasztó érzés volt. De az hg G megharagudna és leszúrna megijesztett így csak mentem és mentem :)
Mi tagadás? kipurcantam, azt hittem pár óra, erre reggel 7kor indultunk otthonról és 5 körül értünk haza. Az autóban elaludtam, G találóan úgy fogalmazott, hg a „lábaid lent beszélgetnek, néznek egymásra hülyén és nyomják a piros gombot: Főnök, főnök itt a gépház, most mi van? mi ez? eddig semmi dolgunk nem volt.. nem bírjuk elég…”
Lemostam magamról a vastagon álló koszt, nem is értem még sose voltam ilyen koszos, sercegtek rajtam a porszemek, törölközőben ülve elképzeltem a fenti csevejt kis krumpli közt a gépházban, majd kb 5 óra 15kor már mélyen aludtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése