"Elmondok" egy roppant elmés :) gondolatomat, ilyen okosakat általában zuhanyzás közben tudok megállapítani. Azaz, vajon boncolgatta-e valaki, mert biztos vagyok benne hogy nem nekem jut eszembe először az, hogy miért van az, hogy ha az ellenkező nem egy képviselőjét kedvesen, pajkosan akarjuk megszólítani, akkor mi gyakran mondjuk azt nagyfiú (meg van a hangsúly?:)) s ők azt nekünk hogy kicsilány???
Már a három éves fiú bűszkén húzza ki magát mikor azt mondod neki hogy de nagy fiú, egy hétévesből már a vagányt hozza elő a hello nagyfiú köszönés, felnőtt férfi társaink pedig szintén értékelik :).
A lányok pedig sohasem kérik ki maguknak hogy ők bizony nagylányok, főleg mikor "nagylányok" lesznek.Viszont elpirulnak a hello kislánytól...
A férfiak ab ovo nagyok szeretnének lenni, mi pedig mindig kicsik? Ösztönösen vágyunk erre a szerepre, mert ez a miénk? Ők nagyok; s védelmeznek? Mi kicsik és akarjuk hogy védelmezzenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése