Ott akkor a Duna-parton, azt találtuk ki, hogy egy hétig mérlegelés nélkül mindenre igent mondunk.
Környezetem volt olyan korrekt, hogy nem használta ki nyakló nélkül :), de azért program és élmény dús, fárasztó, de feltöltő napok következtek. Így nem csak aludni de írni se maradt időm. A program sikerén felbuzdulva, további egy hetet hosszabbítottunk. Őszintén?: lenne mit mesélnem…. De őszintén: nem fogok :), legalábbis semmiképp sem itt ezen a fórumon, és nem írásos formában;).
Kíváncsiak lettetek mi? Monitorképesek tőszavakban:
- rendezvény amire csak egy órácskára ugrasz ki, majd ott ragadsz, majd a pályán sávválasztáskor úgy döntesz miért menj haza, ha Szentendrére is mehetsz Duna-parton lángosozni
- egy szolid együnk egy cukrászdában fagyit-ból, hajnalig sütögetés, ahol ha egy szóról valaki tudott -műfajtól függetlenül- valamilyen dalra asszociálni azt elénekeltük, már mondhatjuk: szokásos módon mikrofonba :), igen kétségtelen hogy ilyet egy lakóparkban csak némi alkoholos befolyásoltság után tesznek meg az úri hölgyek.
- munkahelyről csak azért eljönni időben, (ez aztán az őrült dolog :)) hogy a teraszon a napon egy jót beszélgess addig míg már takaróban is fázol
- éjszakai fürcsi:)
- baráti látogatások
- kirándulások
- ennyi szabadságot az elmúlt két évben nem vettem ki ilyen rövid idő alatt, de minden perce megérte,
Lesz amiről részletesebben is beszámolok.:)
Mindenkinek azt javaslom, tegyen ilyet, persze a legjobb lenne mindig mindenre igent mondani, mindig mindent megélni, de a társadalmi konvenciók határokat állítanak. Amelyeket érdemes néha átlépni, mert egyszer élünk:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése