A hétvégi helyi Juniális keretében horgászversenyt is rendeztek, nagy sikerekről nem tudok beszámolni bár családom apraja nagyja nevezett, de a frissen telepített halak bojkottálták a versenyt.
Lelkesebbek, kitartóbbak a verseny idő után is maradhattak és maradtak így volt ezzel Bence és barátja is. Akik jól választottak helyett, mert kényelmes és vadregényes volt, és mint az majd később kiderül a halak is kedveltek ott lenni, de fák, és egy számunkra megfejthetetlen okból ott lévő vezeték nehezítette a bedobást. Így engem kértek meg dobjak be nekik. Lássuk be nem semmi és kedves dolog, hogy ki nézik belőlem, így megpróbáltam, sikerült. Hasznát vettem a több mint tíz éves passzív „horgászásnak”:). És nem csak, hogy bedobni sikerült, de úszót menteni is, sőt horgot kötni, szereléket összerakni.
Mikor a kis skacokhoz leugrott J. is gondoltam én búcsúzom, hisz van már velük egy pasi, majd segít nekik… De a 9 éves horgászok ragaszkodtak, kérleltek, maradjak, ne menjek sehova, mire mondtam, hogy de hisz itt lesz velük J. Mire ők: igen de ő nem tud horgot kötni….
Ennek nem tudtam ellenállni. Így a kis horgászokat kihúztam a pácból és maradtam, ők pedig ez idő alatt 3 szép méretes pontyot akasztottak horogra, fárasztottak, szákoltak és tettek hálóba,
öröm volt őket nézni.
1 megjegyzés:
Mindig tudtam, hogy egy rendes szerencse sellő vagy!! :D
Megjegyzés küldése