Úgy hozta a sors, hogy a minap vidékre kellett utaznom. Nevezetesen Kulcsra, igen ez a település neve, klasszikusan az a hely ahol építhették volna az állomást közelebb a faluhoz, de akkor messzebb lenne a sínektől. :)
Tudjátok rólam, hogy általában mindent megszervezek, de most úgy döntöttem spontán leszek, így csak felszálltam a vonatra és gondoltam: lesz, ami lesz, s majd csak egy puha ágyban ér az éjszaka. A vonaton kedves segítőkész emberek próbálták elmondani, merre kell mennem, ha leszállok, így nem csak úti célom elhelyezkedését de a falu főbb tájékozódási pontjait is megismerhettem, mint például a szanatóriumot.. „na odáig nem kell elmenni aranyom” :). Maga az út, - a segítőkész kedves emberekkel- már egy olyan világa röpített, amilyenbe a rohanó, nagy Budapestben nehéz kerülni.
Szóval a fent említett távolságból adódóan egy kellemes séta várt rám, ragyogott a nap, koradélután volt, javában munkaidő, így különösen nagy és kikapcsoló élmény volt a csent séta, aminek meghatározó eleme volt a levegőben terjengő lótrágya szaga :) és kedvencem: a szélkerék. Bár csak 60 km-re voltam Budapesttől, és utazásom oka sem a legörömtelibb, mégis olyan felszabadult voltam, ott a semmiben gyalogolva.
Tudjátok rólam, hogy általában mindent megszervezek, de most úgy döntöttem spontán leszek, így csak felszálltam a vonatra és gondoltam: lesz, ami lesz, s majd csak egy puha ágyban ér az éjszaka. A vonaton kedves segítőkész emberek próbálták elmondani, merre kell mennem, ha leszállok, így nem csak úti célom elhelyezkedését de a falu főbb tájékozódási pontjait is megismerhettem, mint például a szanatóriumot.. „na odáig nem kell elmenni aranyom” :). Maga az út, - a segítőkész kedves emberekkel- már egy olyan világa röpített, amilyenbe a rohanó, nagy Budapestben nehéz kerülni.
Szóval a fent említett távolságból adódóan egy kellemes séta várt rám, ragyogott a nap, koradélután volt, javában munkaidő, így különösen nagy és kikapcsoló élmény volt a csent séta, aminek meghatározó eleme volt a levegőben terjengő lótrágya szaga :) és kedvencem: a szélkerék. Bár csak 60 km-re voltam Budapesttől, és utazásom oka sem a legörömtelibb, mégis olyan felszabadult voltam, ott a semmiben gyalogolva.Amikor, többek közt azt is végig gondoltam, hogy valóban mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Talán utoljára egyetemista korszakomban voltam ennyire spontán utazó, és azt is kitaláltam fogok ilyen spontán kirándulásokat tenni, országunk apró kis településeibe. Ha van kedvetek csatlakozni jelezzétek :)!
1 megjegyzés:
hasonló élményem volt a falu neve Acsa, nagyon régen volt de nemrégiben rákerestem. még létezik:) volt egy kastély akkoriban kezdték kipofozni, szálloda üzemelt benne. tudod az a fajta ahol azt lesed a toronyból mikor lógatja ki haját a királylány.... a faluban pedig mindneki megnéz, köszön és szívesen beszélget. javaslom uticélnak ha gondolod! ja és szintén volt trágya bőven:)))
Megjegyzés küldése