Igazán kedvesek voltak a környezetemben a férfiak, rengeteg szép virágot kaptam, csokikat, teát… igazán jól esett.
Este mikor haza indultam felpakoltam a sok virágot és papírzacskónyi csokit teát, miközben haladtam újra eszembe jutott hg tényleg igazán kedvesek a srácok, jött a metro, türelmeen kivártam míg mindenki le és felszáll, majd felszálltam, gondolataimba merülve mosolyogva, amikor azt vettem észre hogy egy férfi felugrik, hogy átadja a helyét, meglepődtem, szétnéztem hogy biztos nekem, és nem a mellettem álló szőke botsáskának, majd arra gondoltam biztos mert ma nőként kezeltek, nőnek érzem magam és sugárzom, és átment J erre ez a nagy figyelmesség, DE mivel sosem ülök le hanem szörfözök, mivel így ér a legkisebb felület a tömegközlekedés eszközéhez, így megköszöntem és kértem üljön vissza mert én nem fogok. Ő vissza ült, szőke csak nézett, majd mikor az úriember leszállt lecsapott a helyre mint gyöngytyúk a bizonyosra, én meg csak álltam és néztem és arra gondoltam, hogy egész nap nőként kezeltek, és mikor nőként kellett volna viselkednem és mosolyogva helyett foglalnom, hogy úriemberünk belül mosolyogva jobb érzéssel érhessen haza a szürkeségbe, akkor csúnyán elhasaltam….. Tanultam belőle, legközelebb leülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése