Lecke

Látszólag egy kedves barátnőmtől kaptam az útat, igazából, most azt hiszem az élettől, leckeként, tanulni.

Tanulni nekem, aki már évek óta egyedül él, tolerálni 2 idegen embert 0-24ben gyakorlatilag folyton az aurámban, de individuális teremben mindenképp.

Lakótársaim D. az utazási iroda ügyintézője és Brian az amerikai snowboard oktató, akit befogadtunk.

D hihetetlen lelkes mindig mindenben, a párkapcsolati optimizmusa pedig durvább mint amit el tudtok képzelni…:D mondhatni szöges ellentétem :D.

Brian, egy kedves de nem túl igényes srác, nem nagy táskát hozott és abban is inkább konzervek voltak, mint ruhák…Végzettségét tekintve erdész tanár or something like that, egy évig snowboardot is oktatott, most Mon él, és angolt tanít egy középiskolában, imádja a focit, ott volt a vbn, és kicsit tud magyarul, sztem mindent ért….aki ismeri és helyesen használta azt a szót hg exhibicionista az sztem csak azért beszél angolul hg én gyakoroljak…

Az apartman nem nagy, viszont kicsi, szóval mindenképp az individuális terembe vannak, (a háló itt akkora mint otthon az ágy… )

A falak papírból, azt is hallani ha valaki levegőt vesz, vagy megfordul az ágyon.

Első nap még nagggyon jól bírtam, együtt vacsoráztunk Briannal, megismertettük a magyar kártyával, megtanítottuk játszani. Második nap is egész ok, bár B az amerikai vadember akit aznap csak úgy hívtam mert úgy szaglott hg a gyomrom forgott... nem igazán tudtam hogyan kezeljem a problémát, John-t hívtam segítségül a Richmondot :).

Majd mondta hg legközelebb ő főz nekünk vacsit, D kiakadt hg ő aztán abból nem eszik, én mint az általánosban is oly sokszor (ezért is ültették mindig elénk a balatonizolit) azt gondoltam hogy az igyekezetet értékelni kell, és lehet hg rajta kívül álló okok miatt olyan amilyen, szóval ha főz nekünk, akkor bizony el kell fogadnunk. Én épp neteztem a recepción mikor megkérdezte mikorra legyen vacsora, meg kell mondjam nagyon értékeltem az igyekezetet, mivel utoljára A csinált nekem vacsorát még a főiskolán, mármint pasi. Szóval a megbeszélt időpontban megérkezem, B itt ül D ott, kérdezem mi újság mi ez a szétszéledés? Mire majd B elmondja, és akkor elmondta hogy az történt hg a kenyérsütő a villanytűzhelyen volt, azt meg bekapcsolta majd leült olvasni és husss egyszer csak kigyulladt és shit az egész lakás csupa füst volt… míg D ott olvasott ő itt… én csak röhögtem. A vacsi ízletes volt.

Következő nap már nagyon készen voltam, egyedüllétre vágytam, egyedül lenni, percekig meg sem szólalni, olvasni, gondolkodni, el is mondtam Dnek. Így ő erre ment, én arra. Jót tett nekem az egyedüllét délutánra elég jól toleráltam mindent, elintéztük a napi shoppingot, és ahogy terveztem elolvastam a hozott szórakoztató irodalmat majd úgy döntöttem én is alszom. Mondom döntöttem, én, de D nem, ugyanis megfázott és hg is mondjam ritmustalan hangokat hallatott non stop, cöcögtem, tapsoltam, az ágyat ütöttem, kiabáltam, de semmi…megfordult a fejemben hg kimegyek Bhez, de ugye nem volt rajtam ruha, bőröndöm a nappaliban… szóval erősen félreérthető lett volna ha éjjel egykor meglehetősen alulöltözve kisasszézom… így küzdöttem. Az is egy kínzási módszer hogy nem hagyják az embert aludni, ezért vagy sem :) éreztem magam „fenyegetve”, de már ott tartottam gondolatban 1,5 órányi próbálkozás után hg lerúgom az ágyról. Persze nem tettem, csak gondoltam :).

Meg azt is hogy mi ez ha nem kőkemény lecke, hogyan kezelek kényes helyzeteket amiket az együttélés eredményez. Végül felkeltettem, megkértem fújja ki az orrát… nem tudom hg ez most minek számít átmentem e a vizsgán, de az tutti hg vettem.