Otthonról

Mikor itthon ragadtam, kiakadtam, több okból, egyrészt hogy nem tudok menni dolgozni és akkor most mi lesz, másrészt mert építkezés előtt különösen nem jön jól a táppénz… Így aztán gyorsan kezdeményeztem hogy hadd dolgozhassak itthonról, ezzel mindkét próblémát megoldva gondoltam én… majd teltek a napok, hetek, és bár főnököm támogatta, nem kaptam visszajelzést.

Közben többen mondták, hova pedálozok hisz egyrészt fontosabb hogy meggyógyuljak, másrészt van biztosításom harmadrészt a 3 hét után jobban fizet a táppénz, utána jártam, valóban, persze pontban a 3 hét leteltével jóváhagyták az itthonról munkát, mármint hivatalosan, mert azért folyamatosan tettem a dolgom.

Dünnyögtem hogy mennyire nincs szerencsém, mire a főnököm azt mondta B! nem csak a pénz számít van más előnye a távmunkának, igen, mi? kérdeztem vissza (mivel mindent téglában és teraszajtóban mérek-borzasztó) mire azt mondta hogy te lehetsz babydollban, míg nekünk öltönyt kell húznunk. Mivel állítása épp ült, így csak annyit tudtam mondani hogy ok, ez tényleg jó.

Majd rájöttem valóban tök jó, hogy nem kell azon gondolkodni mit vegyek fel, felöltözni, korán reggel rohanni, várni a vonatra; nyugodtan szólhat az a zene amit én szeretek azon a hangerőn ahogy épp kedvem tartja, és valahogy annak ellenére hogy lassabban gépelek, mégis gyorsabban végzek egy-egy feladattal.

Van annak valami bája, hogy egyszál köntösben

az ágy közepén ülve mindent el tudsz intézni,

 és ruhátlanul is komolyan vesznek.

"jó napot"

Nem vagyok az a bájos, kedves mindenkire mosolygós darab, attól mert egyszer találkoztam valakivel nem gondolom hogy országos barátok lennénk, és csak azért mert gyakorta összefutok valakivel, mert gyakran visz ugyanakkor ugyannara az útunk, nem gondolom hogy ismerősök lennénk, nem gondolom hogy köszönünk kellene. Ahogy M. mondaná mert sokat vagyok Pesten és én is bunkó lettem. Valóban meglep és távol áll tőlem a folytonos kvaterkázás az utcán bárkivel bármiről.

Tegnap elgondolkdtam miért? Az utcában van egy úr :) aki először csak minden reggel köszönt, majd minden reggel megkérdezte, hogy melyik strandra megyek (télen fürdőbe), mire általában feleltem egy általam kedvesnek és frappánsnak véltet, mostanra már hosszabb beszélgetéseket folytatunk bármiről, megvár ha látja hogy jövök,  mosolygok ha meglátom, és tudom időben vagyok :).

Így úgy döntöttem, naponta mosolyogva köszönök egy idegennek :)

Stressz?

Mivel hetek óta nem tudok érdemben mozogni, gondoltam egy masszázs rá fér a nyakamra, hisz naphosszat tartja a karom, így aztán el is mentem, vicces volt megtalálni a pózt ami nekem még nem fájt, de masszírozni is lehetett, és K. azt mondta amit még sose, hogy sose volt még ilyen laza a nyakam.

Ennyit számítana hogy itthon vagyok? ennyivel nyugodtabb lennék? wow, észre se vettem.

Kényszerpihenő

Mikor bevittek a kórházban teljes önfegyelmet tanusítottam, még csak egy könnycseppem sem csordult ki, pedig hihetetlen módon fájt. A. felkészítésének köszönhetően higgadtan fogadtam mikor az orvos azt mondta: van egy rossz meg egy jó híre, azaz darabosra tört a felkarom (ez a rossz) de nem mozdultak el (ez a jó, mert így nem kell műteni).

Míg vártam a vizsgálatokra, majd a kötözésre, A. rám szólt hogy ne érezzem már magam ilyen elesettnek, fizetek TBt ez nekem jár. Érdekes egészen addig ez eszebe se jutott....

Szóval bejutottam a kötözésre, kértem K-t, hogy jöjjön be velem, mivel biztosan nem tudok majd levetközni, de a kötöző fickó nem engedte, mondtam, hogy de egyedül nem tudom levenni a ruhám, mondta majd ő... na ja fáj a karom, és pont arra vágyom hogy egy idegen pasas vetköztessen... ok tudom, hogy neki ez a munkája, de én igen ritkán töröm el a felkarom, mondhatni  életente egyszer. Szóval megszabadított angyal szerkom egyik felétől azaz a teljes felső ruházatomtól,  s elkezdte rám kötözni a kezem, aki nem látta: a jobb karom derékszögben a testemhez volt kötve, úgy hogy a jobb kezemet  mozdítani se tudtam, A kötözés egyik fázisában, amikor is már rám volt kötve a jobb kezem, de érezhetően még nem volt vége a műveletnek, a jobb tenyerem a bal mellem alatt lekötözve, kicsit aggasztott, így megkérdeztem hogy meddig kell ennek így lennie, ekkor a kötöző közölte hogy 6 azaz hat hétig, na itt eltört a mécses (pár pillanatig) -hat hétig magatehetetlen leszek???, majd kivágott egy részt a kézfejemnek, nem mintha ettől fene nagy mozgási szabadságom lett volna, de egy fokkal megnyugtatóbb vot. A doki nem vitte túlzásba a tájékoztatást, én pedig újfent eljelejtkeztem róla hogy pedig nekem az jár...

Hazafelé próbáltam barátkozni a gondolattal, hogy szerencsétlen esésem következményének gyógyulási ideje 6-8 hét...

Nehezen ment, napokig meg voltam zuhanva, sírdogáltam, mi lesz velem, hogyan fogok dolgozni stb... Cellatársam azt szokta mondani hogy ő gyakorlatilag bármennyi időt el tudna otthon tölteni, én pedig folyton programoztam, dolgoztam, nem is tudtam elképzeni másképp. Szerencsére a barátaim angyalok, s naponta legalább hárman rám nézt/nek. Így könnyebb  otthon, egy helyben lenni.

Két hét után jutottam el oda hogy fájdalom csillapító nélkül fekszem le, egy jóval liberálisabb :) kötést kaptam,  a bánkódás helyett igyekszem optimistán nézni, dolgozom itthonról, kalciumot eszem kalciumal igen és persze D-vitaminnal,  s szorgalmasan csinálom a gyógytornát, hogy mihamarabb és minnél jobban összeforrjon a csontom, s újra végre mindent csinálhassak, s ne legyek korlátozva.

Már nagyon várom :)

Mert

Többen sejteni vélik, hogy miért tört el a kezem:

1, Mert a kar az ölelést szimbolizálja, az ölelés  a szeretetet, és én keveset ölelek s keveset szeretek s hogy ezt vegyem észre...

2, Azért a kezem, mert túl sokat adok, s így majd kevesebbet tudok s mivel igencsak segítségre szorulok mindennap, így most én kapok....

3, A csonttörés azt jelképezi, hogy mereven ragaszkodom régi dolgokhoz s ideje változtatni.....

4, Ha nem pihenek magamtól, elintézik helyettem ....

5, Mert elestem ;)

Farsang

Érzésem és visszajelzések alapján igen jól sikerült az idei farsangi buli :). A részleteket Tőletek várom a kommentben, mivel nem könnyű gépelni....  :) Segítsetek! kösziiii

Felmentés

KIvételesen önhibámon kivü maradtak el bejegyzéseim, ugyanis szárnya szegett lettem, azaz eltört a jobb karom :(. de assan pótolom :)