Nem vagyok az a bájos, kedves mindenkire mosolygós darab, attól mert egyszer találkoztam valakivel nem gondolom hogy országos barátok lennénk, és csak azért mert gyakorta összefutok valakivel, mert gyakran visz ugyanakkor ugyannara az útunk, nem gondolom hogy ismerősök lennénk, nem gondolom hogy köszönünk kellene. Ahogy M. mondaná mert sokat vagyok Pesten és én is bunkó lettem. Valóban meglep és távol áll tőlem a folytonos kvaterkázás az utcán bárkivel bármiről.
Tegnap elgondolkdtam miért? Az utcában van egy úr :) aki először csak minden reggel köszönt, majd minden reggel megkérdezte, hogy melyik strandra megyek (télen fürdőbe), mire általában feleltem egy általam kedvesnek és frappánsnak véltet, mostanra már hosszabb beszélgetéseket folytatunk bármiről, megvár ha látja hogy jövök, mosolygok ha meglátom, és tudom időben vagyok :).
Így úgy döntöttem, naponta mosolyogva köszönök egy idegennek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése