Otthonról

Mikor itthon ragadtam, kiakadtam, több okból, egyrészt hogy nem tudok menni dolgozni és akkor most mi lesz, másrészt mert építkezés előtt különösen nem jön jól a táppénz… Így aztán gyorsan kezdeményeztem hogy hadd dolgozhassak itthonról, ezzel mindkét próblémát megoldva gondoltam én… majd teltek a napok, hetek, és bár főnököm támogatta, nem kaptam visszajelzést.

Közben többen mondták, hova pedálozok hisz egyrészt fontosabb hogy meggyógyuljak, másrészt van biztosításom harmadrészt a 3 hét után jobban fizet a táppénz, utána jártam, valóban, persze pontban a 3 hét leteltével jóváhagyták az itthonról munkát, mármint hivatalosan, mert azért folyamatosan tettem a dolgom.

Dünnyögtem hogy mennyire nincs szerencsém, mire a főnököm azt mondta B! nem csak a pénz számít van más előnye a távmunkának, igen, mi? kérdeztem vissza (mivel mindent téglában és teraszajtóban mérek-borzasztó) mire azt mondta hogy te lehetsz babydollban, míg nekünk öltönyt kell húznunk. Mivel állítása épp ült, így csak annyit tudtam mondani hogy ok, ez tényleg jó.

Majd rájöttem valóban tök jó, hogy nem kell azon gondolkodni mit vegyek fel, felöltözni, korán reggel rohanni, várni a vonatra; nyugodtan szólhat az a zene amit én szeretek azon a hangerőn ahogy épp kedvem tartja, és valahogy annak ellenére hogy lassabban gépelek, mégis gyorsabban végzek egy-egy feladattal.

Van annak valami bája, hogy egyszál köntösben

az ágy közepén ülve mindent el tudsz intézni,

 és ruhátlanul is komolyan vesznek.