Nem igazán bántam, hogy már csak a fiúk mellett volt hely, illetve hogy csak ők mozdultak, hogy üljek melléjük, mert nem vagyok az az ismerkedős, telefonszám cserélgetős, iwiwen jelölős, génkészletükből adódóan ők sem, így gondoltam jó helyen leszek én itt, P mellett. Aki egy elvarázsolt művész lelkű kisfiú. Most szünet van. Figyelem ahogy a csajok fecsegnek, közös ismerősöket, pontokat, eseményeket keresnek, skype címet cserélnek, és feltétlen egyeztetnek, pontosítanak majd onnan, haza telefonálgatnak a „párjuk”nak hogy vajon mi történt vele az előző szünet óta (azaz 2 órája)….
És azon merengek hogy belőlem „hiányzik” az ezért felelős gén, helyette aktívan tevékenykedik az elhízásért felelős ;)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése