Mint már írtam tartottam a tanfolyamtól, hogy nem vagyok elég hozzá, hogy mindenki jobb nálam, nincs hozzá érzékem, tehetségem…
Majd mikor a bemutatkozás és gyors tematikai áttekintés után jött a szintfelmérő rajzolás.. hááát…. nem lettem nyugodt.
(mivel bár elolvastam a jobbagyféltekés könyvet, de még csak az első kb. 8 gyakorlatnál járok, és bevallom sikerélmény híján pihentetem egy ideje)
Két feladatot kaptunk: egy portré rajzolás és egy bokor ágának a lerajzolása.
Mivel pont az önarckép rajzolása szegte kedvem a jobbagyféltekésben, így az ágrajzzal kezdtem, persze az önarcképet sem lehetett megúszni.
A rajztanárunk úgy egyébként jobbagyféltekés rajzolást is oktat, és eddig úgy tűnik alkalmazza ezt nálunk is, már amennyire az idő engedi.
Szóval az alkotás után jött a kellemetlenebb rész, azaz a csoportos értékelés, bár tudjuk hogy egy csapat vagyunk és leszünk egy évig, és nem ciki rosszat hallani, hisz abból tanulunk, de mégsem akarunk azok lenni akinek a rajzét óriás tévedésként lóbálják…
A portréval nem készültem el, amit nem is bántam, abból annyi is elég volt..:) Így azon sem elrettentő példa értékűt, sem kimagaslóan jót nem tudtam produkálni.
Viszont a bokorág rajzomat kiemelték, hogy nagyon szép. Aminek örültem, mivel bemutatkozáskor a rajztudásról is kellett szót ejteni és bizony voltak akik azt mondták, hogy tudnak (na őket nem dícsérték- ez a nem semmi)
Szóval jól esett, mert mint ahogy említettem tartottam tőle..
de nem kell…
Tényleg minden rendben lett:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése