Hát nem csodálatos, hogy ősszel ha „lefele” indulsz akkor ehetsz szlottyos fügét a kiégett fű közül :)
ha „felfelé” indulsz akkor pedig a végtelen fehérség radírozza ki belőled a mindennapokat?
Itt pedig?
A kettő közötti gazdag színvilágot érzékelhetjük sétáink során, találkozhatunk a hűvös délutánban az égett avar illatával, örülhetünk az otthon melegének, a kandalló pattogó tűzének..
Csak nézz szét és lásd meg, élvezd! Hisz minden pillanat a Te véges időd töredéke :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése