Valamiért korábban mindentől tartottam, semmit nem mertem kipróbálni, féltem, hogy miért vagy mit féltettem nem tudom. Féltem síelni, sziklák között úszni nagy hullámokban, tudomást venni a körülöttem lévő állatokról a tengerben, lovagolni, motorra ülni, bándzsizsámpingolni, szinte mindentől… És most? Sajnálom ha nem tudok síelni menni mert épp eltörtem valamimet, tudom semmi bajom nem lesz a sziklák közt sem, a halak gyönyörűek és megnyughatóak, egy mesevilágba repítenek, vágyom hogy valaki elvigyen motorozni, hogy lecsússzak egy tűzoltó rúdon, és hogy leugorjak egy kötéllel a magasból. Macskajancsi még meg van, de bátor(k)odik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése