Alapvetésben és szívtelen, érzéketlen racimaca vagyok, és most mégis… nem tudom mi lett velem, de a hétvégén annyiszor könnyeztem, mint a legromantikusabb lélek.
Pénteken G-t látogattam meg, beszélgettünk, játszottunk, majd megmutatta az anyák napi műsorukat, édesek voltak, ahogy igyekeztek, készültek, izgultak a kis pindur emberek. Annyira édesek, hogy azt vettem észre, hogy a könnyek sorban csorognak le az arcomon… G. azt mondta nyugodtan sírjak, s közben elfordult hogy tényleg nyugodtan sírhassak, nem néz.. mi ez ha nem figyelmesség?!… :)
Mikor elköszöntem, megkérdezte elviszem-e a DVD-t és akkor otthon nyugodtan sírhatok rajta…:)
Ok ez 1.
Aztán Húgom esküvője 2-3-4.
És vasárnap is annyi szeretetet, kedvességet, jó szót kaptam… T. meghívott a névnapjára, a nagy családi névnapozásra. A délután úgy telt, mintha egy idilli délután c. novellát elevenítettek volna meg. Kerti főzőcske, eredményeképp isteni babgulyás, vicces gyerekszáj, beszélgetések, hinta, fagyi a teraszon, őszinte gyermeki öröm, buborékok, nagy családi közös játék, igazán vicces beszólásokkal:)
Este újra gondoltam a napom, 5…
Én a racimaca 48 óra alatt ötször sírtam…nem tudom mi van velem…
4 megjegyzés:
Vedd már észre, hogy nem vagy racimaca! Ne fojtsd el az érzelmeidet az agyaddal!
Pont ezzzzé racimaca, mert van agya, és az agya erősebb a szívénél... :(
a második megjegyzés általános érvényességével én azért vitatkoznék;-)))
valóban van agya, de azért vannak gyenge pillanatai
egyszerűen egy kicsit jobban kellene bíznod magadban és a barátaidban (környezetedben) - rá kellene tudni bízni magad az érzéseidre, és nem mindig mérlegelni!! itt ehetnek minuszok a tartozik/követel oldalon :))
nem olyan nagy baj, ha néha nem Te oldod meg az összes problémát, és hagyod, hogy neked is segítsenek, hogy ők is kimutathassák az érzelmeiket :)
(jo,jo, tudom, én dumálok ;)
Megjegyzés küldése