A gimiben, nem emlékszem hogyan de Vöröskeresztes Önkéntes lettem. Amiben segédkeztem az rendezvényeken való részvétel, adomány gyűjtés, és amit a legjobban élveztem: hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatása volt.
Még mindig meg vannak a képek, s bár a gyerkőcök nevére nem, de a velük kapcsolatos élményekre emlékszem. Emlékszem már akkor mekkora élmény volt, hogy azon versenyeztek kinek a kezét fogjam strandra menet, nem tudom mi a jó megoldás, mindenkiét fogtam egy kicsit :) vagy hogy hogyan próbáltak elkápráztatni ki miben milyen ügyes, és legfőképpen milyen jó gyerek, s hogyan küzdöttek a figyelmemért, a szeretetemért, (pedig nem is kellett ;)). Csodálatos tanulságos nyár volt.
Most angolt tanítok pindur pandúroknak, illetve egy korábbi poszt szerint nagyfiúknak :) hisz már 7-8 évesek ;) illetve egy kishölgynek.
S újra valami felemelő örömmel tölt el, ahogy igyekeznek, készülnek, izgulnak, vágynak és örülnek a dicséretre/nek. Ma reggel megkérdezték Tőlem, miért csinálom, miért tanítok? Hát pont ezért!
Az őszinte gyermeki érzelmekhez szuper dolog statisztálni:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése