Említettem a két esküvőt.. az egyik a húgomé volt. Aki ismer minket, tudja nem vagyunk a klasszikus nővér-húg kettős. Ő azt mondja nem volt igazi testvéri kapcsolat köztünk, én azt, hogy ez így nem igaz ;), hisz ott van a kistestvér- nagy testvér, jótestvér-rossztestvér ezek is mind testvéri kapcsolatok.. ;)….
Aki ismer azt is tudja, mennyire nem bírom az esküvőket, mennyire nem értem miért hiszik egy napról, hogy az életük nagy napja, vagy, hogy ők komolyan elhiszik: egy életre szól? Bár már rá.tam, de mégis továbbra is azt gondolom, hogy nem kellenek papírok egy kötelékhez, nem tart azért tovább a szerelem… Így aztán az esküvőkről elkések, nem töröm magam ruha választásban, épphogy megjelenek, és egy szót sem hiszek el a ceremóniákból, általában elgondolkodom a most szóljon vagy hallgasson örökre résznél… Ez nem újkeletű dolog nálam, talán a második esküvőn vettem részt, még húszas éveim legelején: ez egy olyan házasságkötés volt, aminek akkor sem láttam értelmét, és az idő is engem igazol… Alkut kötöttek és azóta is azt teszik folyamatosan mindennap, és ott akkor, amikor a mennyasszony a legmegalázóbb módon szúrta le a vőlegényt, mert nem a forgatókönyvnek megfelelően cselekedett egy pillanat erejéig, akkor rájöttem, mennyire nagy átb.ás ez a nap, mindenkinek, egymásnak, maguknak, a vendégeknek, a világnak. Naiv, romantikus lényem 1 azaz egy darab esküvőt élt meg.
Így aztán „hihetetlen” lelkesedéssel indult ez a szombat, lévén most 2 ilyen eseményen is részt kell vennem…
Megtettem ami tőlem telik;) nem késtem el :),….. az egyikről :)
Láttam, ahogy a Húgom az álomruhájában nyugodtan rohan az esőben, amit nem láttam az a klasszikus megfelelési kényszer, ami mindig minden házasságkötéskor ott van.
Majd elkezdődött…, és én ahogy megláttam a Húgomat, ahogy Apu felvezeti elkezdtem könnyezni. Olyan csodálatos szép és boldog volt s az Apukám olyan elegáns és büszke. Nem vagyok ideggyenge a zeneválasztás is hozzátette a magáét…:)
Majd újra sírtam az igeneknél, majd újra mikor megláttam, hogy az én morgos mackó Apukám is sír… mindig tudtam, hogy van szíve :) és most láttam is :) érzelem gazdag perceink voltak. És a húgomék? Hiszik egy életre szól.. kívánom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése