Reggel óriási köd fogadott, az orromig igen, de 5 méteren túl már nem látszott semmi, csak a homogén fehérség.
Tudom, ilenkor a legtöbben utálják, de én arra gondoltam: de csoda szép.
Minden reggel találkozom valakivel s fecsegéssel telik a reggel, de ma nem. És egyáltalán nem bántam, szerettem, hogy a gondolataimmal tölthettem a reggelt.
Már épp ideje volt, mostanában folyton közöségi életet éltem, folyton csak cirkuáltam és sugároztam az IQt ;), viccet félre téve folyton csak beszéltem, tettem, segítettem.
Talán éppen ezért éreztem magam nagyon fáradtnak, de most ebben a félórában újra rendeztem önmagam, és most olyan mintha egy alacsonyabb rezgés számon rezegnék, ngyon jó, nyugodt érzés.
2 megjegyzés:
Sajnálom, hogy ezt tettem veled:(
Lüke Liba! :)))
Megjegyzés küldése