Együtt utaztam egy barátnőm férjével, aki bókolt, én félre értettem direkt vagy véletlen s hárítottam, ő megtette másképp, majd közölte nekem nem lehet bókolni, mire mondtam hg dehogynem nagyon szépen köszönöm csak nem feltételeztem, hisz ő egy barátnőm férje.
Mire természetesen elég egyértelmű irányt vett a beszélgetésünk. Aki ismer, tudja milyet :) Mert bár én személy szerint nem küzdöttem volna választójogomért, szívesen sütnék főznék egésznap és kötnék szalagot a hajamba, várnám haza uram és parancsolom széles V alakban.. de ha már így alakult, hg dolgozhatok és szavazhatok, akkor ehhez alkalmazkodom, azt gondolom az egyenjogúság többirányú! Így aztán fel tud háborítani a himsoviniszta hozzáállás a dolgokhoz… de nem is ez a lényeg. Hanem hg ilyenkor előtör suffragette énem. Hg ha már a feleség barátnőjének is bókolunk, akkor a legtermészetesebb hg megkajáljuk a céghez érkező gyakornok miniszoknyás trükkjeit, az „azta milyen okos vagy”, a „huuuu és milyen érzés a felelősség hg ennyi alkalmazottad van?” „wow de szép az autód” és az egy lépéssel odébb lévő „én figyelek rád (a feleséged biztos nem)” és a „milyen nagy a f.kad”-t, miközben anya küzd a két gyerekkel, a munkahellyel, az otthonnal, a háztartással… és mindig lesz egy fiatalabb, szőkébb kolléganő…
A srác azt mondta hg igazam van,de szte amikor valaki házasságot köt akkor hoz egy elhatározást, és ahhoz tartja magát. Attól még érik ingerek, akár kellemesebb is mint amit választott; lát és hall de tartja magát az elhatározásához, mert így érdemes.
És igazából igaz, nem úgy születnek hg márpedig bunkók lesznek, nem úgy kelnek fel reggel hg márpedig ma megcsalom az asszonyt, akkor amikor elköteleződnek ők komolyan gondolják, épp akkor, de hg meddig ki tudja?
Valszeg csak miniszoknya, kor és szőkeség kérdése…
RESPECT!- nem győzöm mondani! :)
1 megjegyzés:
jah... meg a genetika... :)
Megjegyzés küldése