Történetek

Valaha én voltam a legromantikusabb legnaivabb lélek a környéken sőt a megyében :) sőt… elhittem mindent, elhittem hogy én leszek az az egy, megettem mindem romantikus próbálkozást, a csillagokat ill a mi esetünkben a felhőket, sőt imádtam, levett a lábamról, ha üzenetet hagyott a tükrön, nevettem ha a zuhanyfülkében vagy a wc ülőkén :D, levett a lábamról,  ha dalt küldött a rádióban, ha táncolt velem a homokban, ha szíveket rajzolt az aszfaltra, ha éjjel áttekert hozzám, ha motorral jött és az elromlott így városokon át tolta csak hogy átadjon egy csokor repcét,mert imádom a sárgálló repce mezőket,  ha a virágos elbújtatta, mert épp akkor mentem be amikor nekem vett virágot, kifejezetten szerelmes típus voltam, és szerettem szerelmes lenni. Persze innen lehet szépet tévedni….

Amit én úgy kezelek hogy kinyitottam a szemem, nem álmodozok, és nem hiszek semmit és senkinek, nyitott szemmel, éles ésszel jól látom mi miért történik így aztán ahogy szokták mondani higgyen akinek hat anyja van… nem hiszem hogy egy elsőre kedvesnek tűnő gesztus érdek nélkül történik, nem hiszem hogy valaki megváltozik, nem hiszem hogy egy tett bizonyíték, ha valaki azt mondja szeret, sorsa megpecsételődött elmarom magam mellől, hisz nem hiszem :),  nem hiszek a romantikában, de ez azt hiszem ez le is jött a blogbejegyzésekből ;) Ez az én történetem.:)

„Magyarázd, érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy
S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog
Aztán gyerekkel nő a háj, hullámos a pannon táj,
Kelljen más is, váljál el, lesz majd az ágyadban hely
Hát idáig tudom a történetet, hát én idáig tudom a te történeted”

Erre, most megosztok veletek egy egész más  történetet, remélem az érintettek nem sértődnek meg, mondjuk nem is valószínű hg megtudják hisz nem tudnak magyarul :)

Van egy lengyel barátom, illetve nem egy, de most egyről szól a történet:) Fiatal lelkes tiszta lélek, most végzett az egyetemen, elhelyezkedett alig várta az első fizetését, minden vágya volt egy menő fényképező gép, mielőtt elindult megvenni még cseteltünk, a gép elöl indult vásárolni, megbeszéltük, hogy feltétlen beszámol milyen gépet vett, majd este újra együtt, kérdezem:

- na milyen a gép?

- Hááát Basia, nem gépet vettem.

- hanem?

- hát találd ki!

Mondanom sem kell nem találtam el hogy gyűrűt :) pedig a lányt is ismerem..:) Már itt meghatódtam cseppet, majd elmesélte hogy arra gondolt síeléskor a felvonóban fogja megkérni a lányt, jól eltemetett romantikus lelkem mosolygott :).

Síszezon végett ért így az esemény is megtörtént.

Én megkönnyeztem:

Elérkezett a nagy nap, a sífelvonós be volt avatva a kabinos felvonóban a pár kedvenc zenéje szólt, amikor a lány egyszer csak megszólalt hogy nem tudja elképzelni hogy a srác egy felvonóban kérje meg a kezét…. a srác gyorsan törölte a tervet, s a táskájában lévő virágot a síbérlet pénztáros hölgyeknek adta…

Másnap sétálni terveztek egy dombra aminek a tetején egy kis templom állt, egy paddal és egy nagy nagy fával meg a csodás kilátással. A srác korábban kelt mint a többiek felrohant a dombra a gyűrűt egy szép kis zsákba rejtette a fán, azaz a teljes első keresetét, mindent amit eddig „megszerzett” otthagyta egy dombtetőn egy fán, újabb csokor virág a táskában… csak hogy a lánynak felejthetetlen legyen …. Majd reggel a lány bikiniben (mert különös érzékünk van ám elszúrni a pasik romantikus próbálkozásait): elmehetnénk a többiekkel úszni, nem? a srác: de, majd újabb futás a dombra a gyűrűért újabb világcsúcs kísérlettel, a virágok ezúttal a hegyi patakban végezték…. (én már itt könnyeztem)

Két nappal később újabb sétára mentek a hegyen a lány leült, mert elfáradt, a fiú mellé, olyan közel amennyire csak tudott, majd letérdelt a lány elé, elővette a táskából a virágcsokrot  (igen a harmadikat), és megkérdezte, csak egyszerűen megkérdezte, a lány meglepődött a srác sírt mert már annyira ideges volt hogy semmi sem úgy sikerült ahogy tervezte, a lány először persze lehülyézte (mert erre is hajlamunk van:)), majd igent mondott:)  

az esküvő jövő ősszel lesz :).