Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján , környezeti kérdésekrõl elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél. Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
-én kurvára nem így gondolom...
kaptam emilen, (címzett csak én)
évekig kint volt a falamon válaszoltam
tényleg? nem is tudtam… csak TE jutottál róla eszembe
nem is értem :))
1 megjegyzés:
De tényleg!!!!:)
Megjegyzés küldése