Tegnap azon beszélgettünk, hogy vannak párok akik egyáltalán nem illenek össze, és nem is a szerelem tartja össze őket hanem a kényelem, hisz mindketten jól tudják sehova sem vezet ez a kapcsolat, de ugye mégsincsenek egyedül, tudják jövőtlen, és bizsergés sincs és nem is igazán volt sosem, hanem ami összehozta őket az is csak elhanyagolt sexuális életük. Ha ez nekik jó még akár minket miért zavarna? ha ők ennyit várnak az élettől… ha nem a mindennapi közös mosolyok nevetések számítanak, hanem a felezett rezsi költségek.. ő dolguk, ok, üzletet kötöttek. De mi a teendő akkor ha a párból a Te barátod az aki ebben az egészben csak csúszik egyre lejjebb és lejjebb és ez a kapcsolat nem fényesebbé teszi fényét de még csak meg sem őrzi, hanem kioltja? szólj? szembesítsd? tudja? hagyd hisz neked sem szóltak mikor elvesztetted önmagad? vagy ez már túl mutat a barátság határain? nem hinném, hisz ha mindenki visszatekint a barátaink régebb óta megvannak mint a párkapcsolataink és tovább is lesznek meg:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése