Nem sok mindenben hiszek, de a sorsban a véletlenben igen, minden történik valamiért…

Ismerek valakit, akiről elsőre nem is hinnénk, hogy abban a nagy testben akkora lélek lakik, többször ajánlott már irodalmat, vagy csak mondott jókor jót jó helyen nekem, amiből tanultam. Tegnap a Bölcs Görög azt mondta, hogy a nagy szerelem itt van, nagyon közel, s arra kér, vegyem észre és hogy ne üldözzem el (na ezt mire alapozza???:DD), úgy köszöntünk el, hogy higgyek neki a szerelem ott van a sarkon túl….

Hát jó, én hiszek….

Már ez is elég lett volna lelki emészteni valónak… de aztán hazafelé elaludtam a vonaton, és amikor felébredtem láttam kiírva a dátumot és a következő állomást, és abban a pillanatban valahonnan mélyen megérintett az első csók emléke, bizony, tegnap volt pont 17 éve, tudom hülyeség megjegyezni, de én mindent megjegyzek. És mikor leszálltam a nap ugyanúgy ragyogott, mint 17 éve, mosolyogva, megérintve leptek el az emlékek. Fura volt.

S-mel megbeszélve arra jutottunk, hogy akárhogy is de az első csókok színhelyét műemlékvédelem alá kellene helyezni :), hisz akárkivel is volt, akármi is lett a vége, akárhogy is alakult, az volt az első,.. pillangókkal a gyomrunkban…