Döntő

Az úgy kezdődött, hogy először csak az irodai fiókjaimat tettem rendbe, majd úgy döntöttem, ideje minden fronton megválni szükségtelen dolgoktól, nem ragaszkodni….

Így azzal a nagy elhatározással vágtam a hétvégének, hogy mind a ruhás szekrényemet, mind a cipős tárolót erősen szelektálom, az eredmény egy zsák ruha és több mint 20 pár cipő szűnt meg tulajdonomat képezni, nem semmi mi?? én is büszke vagyok magamra :)

Amikor épp az összes cipőt kipakoltam (több mint 60 pár) csörgött a telefon és Pi. (két betű :) mert sok Ps van a sztoriban) hívott, hogy szerinte ebben a kánikulában valami pincében kellene borozni vagy egy hűs erdő mélyén sétálni, na kb. ennyi ideig tartott meggyőznie, hogy menjünk, kértem még egy kis időt a cipőkre és már indultunk is, a spirit csajok meg egy férj sofőr pozícióban. Még nem tudtuk merre, elindultunk.

Végül Egerre esett a választás, ott van minden, pince, fürdő, park, erdő…

Egy isteni ebéddel nyitottunk egy hangulatos kis vendéglőben, a kávét már a Dobó térre tartogattuk, ahol egyébiránt pont bornapok voltak, így aztán egy kellemes vidéki forgatagba kerültünk, sétáltunk a belvárosban, de Pi. továbbra is ragaszkodott a pince hűvöséhez, illatához, így irányba vettük a Szépasszony-völgyet, már elfelejtettem mit javasoltak barátaim melyik pincét érdemes meglátogatnunk, arra emlékeztünk hogy 10 felett, no így is tettünk, nagggyon finom borocskát hörpöltünk, mi csajok, Po. bodzaszörpöt… amivel elég nehéz lehetett elviselni az egyre többet szinte folyamatosan nyihogó csajokat, így aztán egyszer csak kemény lett és kijelentette, hogy ahogy megittuk az előttünk lévő poharat irány haza, mert ő a meccset otthon a fotelből szeretné nézni…. mi nem, mi azt gondoltuk valami tesztoszteronnal teli kivetítős helyen izgulhatjuk végig a döntőt. Mindent bevetve próbáltuk meggyőzni, hogy úgy se érünk haza addig, nézzük ott, hajthatalan volt… aztán persze a házastársi műhiszti :) meghozta gyümölcsét és Gödöllőn lejöttünk a pályáról, és az első útba eső helyre beültünk, számomra az érdekessége az volt a helynek hogy míg ott éltem egyszer sem jártam ebben a közművelődési egységben, most meg igen :).

Úgy sikerült leülnünk, hogy előttünk mellettem holland fanok kántáltak, szitkozódtak.. ez némileg zavaró volt egy idő után, főleg mikor a mellettem ülő nekem részletezte, hogy mennyire részrehajló a bíró, mivel én nem tudtam azonosulni a problémaival..:)

Nagyon jópofa érzés tömegben nézni egy ilyen eseményt, egyszerre ugrik fel, hörög, üvölt, örül, táncol mindenki…. Örülök, hogy nem hagytam ki ezt az élményt… és a végén még Pe. is gratulált:)

Végül éjjfél tájban hazaértünk, egy élménydús, spontán napról. Köszönöm P-k :)