Hatévesen hittem gyerekorvos, mert jót tesz, és okos.
Később stewardess, mert ők meg csinosak.
Majd idegen vezető, mert sokat utazik, sok mesés helyen jár.
Majd ügyész, mert okos és a jóért, az igazságért küzd.
Pályaválasztáskor valamiért azt hittem a pénz a pénzhez megy, s gondoltam az esélyt meg kell adni neki, így a gazdaságtudomány felé fordultam, először pénzügyet tanultam, a korábbi elmélet fonalán haladva, nem tudtam mit, de hittem bankban kell dolgoznom. Majd gondoltam a számok szárazok (de tény, hogy a rendszer logikus, követhető) ettől kreatívabb vagyok, így jött egy pár év marketing az egyetemen. Szerencsémre mindkettőt kipróbálhattam a gyakorlatban; a marketing tény, hogy érdekesebb, a sorsom mégis úgy alakult, hogy évi több ezer órában számolok, tervezek, és pénzügyi ismeretimet használom, bankban dolgozom. A fenti elmélet gyakorlati megjelenéséről szóló esszém megjelenése későbbre várható… :)
De hogy mi leszek ha nagy leszek még mindig nem tudom… hogy mi szeretnék lenni? nem tudom. De ha megtehetném, azaz fizetésem nem a megélhetésem alapfeltétele lenne, mert mondjuk „rám szakadna a nemzeti” ( lássuk, be erre több esélyem van mint neked ;) ) vagy „megnyerném a lottó ötöst”, akkor biztos lennék virágkötő, vagy virágkertész, de lehet hogy Pindur Pandurokat tanítanék angolra, vagy bármire…
… de addig irány a gyár…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése