Nincs olyan néha, hogy hallasz egy zenét, és beléd bújik, s te belé? gondolatban! Te vagy a nő, akiről szól, épp elhagyott, vagy feldobott, vagy épp ellenállhatatlan, (pont olyan mint ami mindig is szerettél volna lenni… vagy csak épp ott épp akkor :))....
No valljátok be hogy bizony van, mint ahogy egy regényben vagy egy filmben is tudunk azonosulni egy szereplővel, egy hőssel, a főhőssel:).
Nekem mindig vannak zenék, amik nem engednek. Általában megtalálnak, egy moziban, egy autóban, egy kávéházban…Mindig egy, az aktuális lelkiállapotomnak megfelelő, és akkor tudok rajta sírni, felhúzni magam, sikítani, mosolyogni, vagy csak elrévedni, álmodozni.
Milyen jól meg tudja fogalmazni más amit épp akkor én érzek/te érzel.
A napokban is belém bújt egy, az alapjait nem érzem, értem; miért ez, miért most? De nem baj, mert ellenállhatatlanra képzelem magam;).
Ha Zs. hallja, talán már ő is elhiszi, hogy jól vagyok, túl vagyok :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése