Csütörtököt mondtam

korán kelés,
képzés,
nem fog az agyam,
kihányom az ebédet,
nem vagyok önmagam,
de rendes munkavállaló, így ötkor még be a gyárba,
8-ig dolgozom
majd hullán, sántán indulok haza,
visz a rutin,
elmélázok, a metro tovább visz,
az ellenmetro 7 perc múlva érkezik,
továbbra is sántán, futok a vonathoz,
közben kérem az angyalkákat, hogy érjem el,
de nem,
még látom távozni,
ekkor már sírva köhögve röhögök,
ez mindenkinél standard?
vagy ehhez tehetségem van?
vissza a metróba,
leesik van nálam egy pesti lakás kulcs,
döntök, hogy ott alszom,
4-es-6-os,
király, kiiirááály:)
régi esték hangulata csap meg,
átszalad az agyamon ha már pesten ér az éj,
használjam ki, keressek valami programot,
de előbb a kulcsot keresem a táskában,
20 perc,
meg van,
újragondolom,
ezek után az a biztos ha az estét Agathaval töltöm az ágyban.
Csütörtök volt.