Fogalmazzunk úgy, hogy a tegnapi napom nem volt jó. Boldog lehettem pár órát, de ugye magasról lehet nagyot esni….
Egyéb esetben sem erősségem a reggel, de így még nehezebb kedvesnek lenni… Kip-kop cipőt öltve elindultam napi rutinomra. Ahogy az utcában kip-kop haladtam, mindenki kedvesen mosolyogva köszönt, integetett, már ekkor arra gondoltam, hogy innen kellene néznem a dolgokat, nem tűnne olyan borúsnak a világ, de a koronát az tette fel, amikor egy magas sövénykerítés mögül is kiköszöntek, sőt „hadd adjak neked egy körtét!” hallottam, meglepődve mosolyogva megköszöntem, és ez a mosoly még most is tart amikor a körtét majszolom. Milyen apró dolog mennyit változtat…
Köszönöm
1 megjegyzés:
Na, de most már boldog körte vagy, nem?? Arról is írj, hgoy ilyenkor milyen!
Úgy örülök Neked!
pusza
Megjegyzés küldése