2011. január 3., hétfő

Ha valakinek a bocsánatáért esedezünk érdemes valami irdatlan nagy áldozatot hozni.

3 megjegyzés:

snora írta...

nem mindig. néha elég csak egyszerűen bocsánatot kérni, és várni a megbocsátást...

snora írta...

gondolkodtam ezen. a bocsánatért esedezés az már maga áldozat.

erről eszembe jutott egy kedvenc versem, hasonló életérzés (nekem)
Krausz Tivadar : Nincs menedék

elképzeltem, hogyan fojtom meg

fejét hátraveti

mit tehetek mást
nyakába csókolok

Basia írta...

hát épp ez az, abból lett elegem, hogy az hg én nem haragszom vagy megbocsájtok, csak úgy (mert nincs nekem arra energiám) az mindnkeinek természetes, és épp ebből lett most elegem, és ha esedezik, hát az már valami, akkor már majd odafigyelek, s kiváncsian várom a folytatást, az áldozatot ;)

a vers klassz :) de hát épp ez az, ezt csinálom én is "haragom" ha akad, tiszavirág életű, de mostmár aztán kemény leszek :)