Szabad idő

Tegnap P. megkérdezte na és mi a programom hétvégére? Mondtam semmi, pár órát tanítok, ennyi. Nane ez szokatlan, mondtam valóban, de ez van. Később este B. is megkérdezte mit csinálok a hétvégén, adtam a korábbi választ, mire hogy-hogy? Valóban nem tudom, hogy alakult a szokásomtól eltérően,  nincs semmi programom hétvégére.

Gyerekkoromban nem voltam egy könyvmoly, inkább logikai feladatokat oldottam meg, és rajzoltam; majd nyitottam a könyvek világába, először a kötelezőkön kívül csak azt olvastam el amit barátaim ajánlottak: érdemes, majd már magam barangoltam az irodalomban. Véget értek a laza iskola évek, és lassan a munka, barátok, párkapcsolat mellett egyre kevesebb idő jutott rá. Majd úgy alakult, hogy jelentős időm felszabadult ;) s újra könyvet ragadtam. Jó darabig TVt sem vettem, szabadidőmben csak olvastam vagy zenét hallgattam. Volt, hogy folyton olvastam, még menet közben is (ha határozottan egy egyenes haladsz, nem mész neki senkinek), s arra gondoltam hogy, hogy hagyhattam ki évekig. Eldöntöttem, minimum két hetente új könyvbe kell kezdenem. Egy jó darabig tartottam is magam hozzá, sőt; majd újabb kihívások csábítottak, egy saját cég sok energiát vesz igénybe, szabadidőmben alkottam, gondolkodtam. Az olvasás újra perifériára szorult. Havonta rágtam át magam egy-egy művön.

A szabad hétvégémen, gondoltam újra hódolok a délelőtti ágyban olvasásnak, s el is kezdtem egy eddig remeknek tűnő könyvet (A kabbalista).

A tanítás után hazafelé élveztem a csodálatos meleg tavaszi napsütést, a zöld illatot a levegőben, és rájöttem, nem gond az ha nincs programom, hisz egyedül is elmehetek a fényképezőgépemmel kirándulni a mi kis techtonikusan perforált (vagy preformált? ;)) völgyünkbe. :).

Sőt kombinálom, egy pokrócot is viszek s olvasok a természet ölén :)

Mi ez, ha nem jó program?