"Beszéljünk erről..

Szexualitás"- volt a címe a kis piros könyvnek, ami tudom sokatok polcán ott hentereg, mióta a gimiben biológia tanárunk rákérdezett kinek rendelheti meg. Egy embert kivéve az egész osztály megvette. (Ő már mindent tudott ;)) Nem feltétlen beszéltünk róla, hisz az is lehet nem is volt miről ;) de a könyvet forgattuk, felvilágosodtunk :)

Aztán már beszéltünk is róla, emlékszem a „na ne! Te még nem? Pedig próbáld ki, nagyon jó” tanácsra T-től :), a 100*szép magazin tabuk nélkül rovatára, amit mindig kielemeztünk B-vel.

A barátainkkal beszélünk róla, ez természetes, de emlékszem mennyire meglepett, amikor a fősulin a kollégiumi szobatársam miközben veszettül készültünk a másnapi vizsgára, feltette a kérdést, hogy kérdezhet valamit? Mondtam természetesen, nem gondoltam, hogy a téma a sex és a kérdése annyira konkrét; a tanulásnak annyi lett, de másnap mindketten négyest kaptunk :) pedig nem anatómia vizsga volt ;) . És onnantól beszéltünk róla, nem folyton de gyakran.

Aztán felnőttünk, s a csajokkal ha úgy akad beszélünk róla, van akikkel gyakrabban akad úgy s van akikkel ritkábban.

Az én szüleim tabuként kezelték a témát s egy két lazább szülőpárostól eltekintve szerintem legtöbbünk ezt tudja nyilatkozni. Nagyszüleink sose beszéltek róla, szüleink próbálták másképp kezelni, és jöttek a méhecskével, meg hogy van-e kérdésünk, persze nem volt, megbeszéltük magunk közt, és lapozgattuk a kis piros könyvet….

Na de hogy ez most hogy jön ide? Hát úgy, hogy minap egy levelezés kapcsán kiderült a baráti körömben is van akinek a témakörrel kapcsolatban problémája van, amit nem feltétlen szüntet meg ha beszélünk róla, de segíthet. Így arra bíztatok mindenkit beszéljen róla!

És legyen „jó” mindenkinek :)