Őszintén milyen gyakran nézel fel az égre, vagy csak fel?
Amikor haladsz innen-oda, mit látsz? Csak a különböző járda burkolatokat, útjelző táblákat? Tény, hogy sem a köztisztaság, sem a közlekedési morál nem épp példás, és óvatosan kell jönni-menni a városban, de felnézünk? Látunk? vagy csak a gondolatainkba merülve, tervezve az adott napi, - vagy csak a hátralévő teendőket- haladunk A-ból B-be?
Hányszor nézel fel? Látsz valamit 180 cm felett? Észreveszed az új kandelábert? A bazilika tornyának éjszakai pompáját? Észreveszed az új homlokzatokat? régiek szépségét? Vagy csak hogy aznap épp mennyire kék az ég?
Én se néztem fel sokáig, és ami a legmeglepőbb, ezen felismerésemet évekkel ezelőtt egy fiúnak köszönhettem, aki munkába menet megjegyezte hogy ma tiszta a levegő, mert a Duna felett olyan szép az ég… Mi??? Oké az is lehet hogy ez volt utunk romantika része ;) de én inkább azt vettem le, hogy csak én vagyok ilyen vakegér aki saját gondjaiba belefeledkezve gyakorlatilag nem lát túl az auráján :) , nem veszi észre a körülötte lévő világot?
És tényleg milyen szép mindennapi apró dolgok vannak, ha távolabb nézünk a cipő orránál.
Most érkezett a hír :) : egy kollégámnak ma le kellett volna néznie, az előbb említett köztisztaság miatt… de nézzük onnan, hogy szerencsés, mert biztos látott valami szépet közben :)
1 megjegyzés:
Nem könnyű emelt fővel járni, de én legtöbbször azt teszem, s még ennyi év után is rá tudok csodálkozni akár a környékbeli házak homlokzatára, tetejére is, mert látom, hogy másképp csillan rajtuk a napfény s a kék égbolt!
Még mindig csodás :))
Örülök, hogy Te is így vagy vele!!
Megjegyzés küldése